FIDESZ.HU > Hírek > Kisgazdák a parlamentben Nyomtatás
Ablak bezárása
Dr. Turi-Kovács Béla felszólalása a Parlamentben 2014. szeptember 26-án
Létrehozva: 2014. november 13., 10:49 | Utoljára frissítve: 2017. szeptember 28., 08:22

Mitől fosztja meg Magyarországot a paksi megállapodás?
Köszönöm a szót, elnök úr. Én úgy vélem, hogy a vita eddigi része egyértelművé tette, hogy az álláspontok között alapjában véve nem elsősorban technikai, nem elsősorban - azt kell mondanom - műszaki, hanem kifejezetten politikai ellentétek feszülnek.
A mai napon elhangzott ellenzéki felszólalások világossá tették, hogy az atomenergiával szemben felhozott érvek jószerével nem máson alapulnak, mint azon, hogy 2009-et követően megváltozott a magyar belpolitikai viszony. Hiszen ha visszaemlékszünk, 2009-ben Magyarországon széles körű támogatottsága volt mind a politikai világban, mind pedig a társadalomban az atomenergiának. A társadalmon belül ez a támogatottság - ezt állítom - ma is létezik, a többség ma is érti és akarja, hogy Magyarország egy független és az atomenergiára épülő energiapolitikát folytasson.
Az elhangzottak egyetlen mondatban nem cáfolták mindazt, amit itt Bencsik János a vezérszónoklatában teljesen szakszerűen, tárgyszerűen, világosan, egyértelműen adott elő. Itt politikai lózungok hangoznak el, de olyan érvek, amelyek képesek lennének azokat az alapos és egyértelmű felvetéseket cáfolni, amelyeket Bencsik János tényszerűen előadott, egyszerűen nem hangoztak el. Ezért a magam részéről csak három dologra szeretnék szorítkozni.

Az első dolog az, ami számomra egyesek részéről egészen egyszerűen érthetetlen. Az a fajta oroszfóbia, amelyet itt ma tapasztalunk, különösen egyesek részéről, akiknél ennek a saját múltjuk is kizárja ennek a realitását és a valóságát, azt kell mondanom, egészen egyszerűen érthetetlen. Az az Oroszország és az az orosz birodalom, amely a napóleoni háborúk óta Európának meghatározó része, egyszerűen nem tekinthető valami olyasfélének, amely ennek a sajnálatos módon kicsivé vált Magyarországnak a központi ellensége lenne. Ilyen nézeteket vallani meggyőződésem szerint politikai öngyilkosság. Egész Európa világosan a realitások talaján mozog, és amikor a magyar kormány a realitások talaján úgy döntött, hogy azt az utat választja, hogy Magyarország számára biztosítja az energiafüggetlenséget az atomenergián keresztül, akkor, úgy vélem, jó utat választott.
Szeretném egyértelművé tenni, hogy amikor itt különböző érvek próbálnak elhangozni, hogy miért is kell teljes egészében lecserélni az atomenergiát és alternatív energiával pótolni, és jönnek a példák: Németország, Dánia, Svédország - tessenek szivesek lenni megnézni földrajzilag, valamennyien tengerparttal rendelkező országok, ahol teljesen más a szélenergia felhasználhatósága, mint például Közép-Európában. Ez az egyik. (Sallai R. Benedek: Svájc is közöttük van!)
Kettő: talán tessenek megvizsgálni azt, hogy hogyan állunk gazdaságilag és erőforrásokat illetően a felsorolt példák tekintetében. Ezek az országok ma megengedhetik maguknak, hogy olyan energiaforrásokat is használjanak, amelyeknél nyilvánvalóan és egyértelműen más célok vezetik, mintsem az energiaforrásoknak az a fajta átalakítása, amiről itt az ellenzéki oldalon beszélnek. Arról van szó, igen, hogy lehet így munkahelyeket teremteni, rendkívül drágán. El lehet itt mondani azt, hogy kérem tisztelettel, miért ennyi az egyik energiaár, miért ennyi a másik, csakhogy meg kell fizetnünk éppen az átvételnél azokat a különbözőségeket, amelyek az alternatív energiáknál ma megjelennek. Magyarország ennek ellenére nem azt mondja, hogy ezekre nincs szükség; nagy szükség van rájuk. Csak hosszú távú kifutásuk miatt ennek az országnak a realitások talaján kell megtalálnia azokat az energiaforrásokat, amelyek biztosítják a következőt - és ez a második rész, amiről szólni akarnék.

Én szomorúan hallgatom, hogy itt többen úgy beszélnek a jövőről és a lehetőségekről, mintha nemcsak hogy nem fejlődés előtt állna Magyarország, és a gazdasága a jövőben nemhogy nem fejlődne, hanem visszafejlődne, és kevesebb energiára lenne szüksége, mint jelenleg. Én ezt azért hallom szomorúan, mert világos az én számomra, hogy az energiaforrások szaporítása és erősítése szükségszerű ahhoz, hogy a gazdaság is növekedjék. Ha ezt a tényt szem elől tévesztjük, ebben az esetben persze lehet úgy gondolkodni, hogy befagyasztjuk az energiafogyasztást vagy akár csökkentjük, a gazdaság pedig majd lassan-lassan-lassan visszafejlődik. A mi célunk egyértelmű: a gazdasági fejlesztésnek meg kell teremteni az energiaalapját.
Végül, de nem utolsósorban, és ez talán valamennyiünknek figyelmeztetés: a Paksi Atomerőmű az elmúlt időszakban kifogástalanul, európai elismerések mellett működött. Az egyetlen üzemzavar, amely felmerült, nagy biztonsággal került elhárításra - hadd tegyem hozzá: az ott dolgozó emberek kiváló teljesítménye következtében is. Kifejezetten velük szemben érzem egyfajta olyan indokolatlan és megalapozatlan támadásnak, hogy éppen amikor ez az üzemzavar bekövetkezett, jobbról is, balról is akadtak olyanok, akik zöld mezbe bújva, teljesen irreális módon katasztrófára próbáltak hivatkozni és katasztrófát próbáltak vizionálni. Ezt a fajta politikát és gondolkodást el kell, hogy utasítsam, mert a magyaroknak nem azon kell gondolkodniuk, hogy miként következik be egy ilyen katasztrófa - aminek a realitása meggyőződésem szerint egészen csekély -, hanem egyértelműen azon kell gondolkodniuk, hogy miként lehet fenntartani azt a helyzetet, hogy megbecsülést adunk azoknak a szakembereknek, az ott dolgozók valamennyijének, akikre építjük ezt a Paksot és a következőt is. E tekintetben meggyőződésem szerint még van mit tenni, mert valóban az a helyzet, hogy a paksi szakembergárdának a kiválasztása sohasem lehet egyértelműen politikai feladat, az szakmai feladat döntően, az emberi megbízhatóság feladata, mert nézzük csak meg: az itt hivatkozott és a világban bekövetkezett néhány sajnálatos katasztrófa mindegyikére emberi mulasztás következtében került sor. Valamennyi emberi mulasztás miatt következett be. Fukusima is. Tervezési hibák voltak, súlyos tervezési hibák, és olyan tervezési hibák, amelyek nyilvánvalóan emberi mulasztásokra voltak visszavezethetők - ezt ma már a japánok is elismerik. És ez minden egyes esetben így mutatható ki. A biztonság tehát, én is úgy gondolom, alapvető követelmény, azt garantálni kell, a lehető legmesszebbmenőkig.

De azért egyetlen érvet még hadd mondjak el. Kérdezem én: miért van az, hogy a világ nagy zöldmozgalmai olyan nagy csöndben vannak amiatt, hogy az a fajta olajszállítási mód, amely ma a világban dívik, lassan-lassan tönkreteszi a világ tengereit? Mégis olyan nagy csönd van. És ha egy-egy katasztrófa bekövetkezik valahol, akkor néhány hónapig még zajosak, majd néhány hónap után - Isten tudja, miféle megfontolásból meg miféle háttér miatt - mélységes csönd lesz róla. (Dr. Szél Bernadett közbeszólása.) Nézzük csak meg a Shell esetét valahol Mexikó környékén!
Én azt gondolom, hogy ha mindezt mérlegre tesszük, akkor nem mondhatunk mást, mint azt, hogy az ország eminens és elsőrangú érdeke az, hogy Paks működjék, hogy Paksnak a működése biztosított legyen, az energiaforrásaink pedig bővüljenek és ne szűküljenek, mert az a bővülő energiaforrás teszi majd lehetővé, hogy Magyarország gazdasága is felemelkedjék. Ez a cél meggyőződésem szerint nem lehet más, mint az energiaforrásoknak a jó és teljes körű kihasználása.
A magam részéről ezért úgy vélem, hogy az ellenzéknek is az álláspontját felül kellene vizsgálnia, és világosan és egyértelműen egy közös nemzeti cél érdekében támogatnia kellene a Paksi Atomerőmű megépítését.