ajánlott oldalak
fórum
-több
 

Dr. Turi-Kovács Béla felszólalása a Parlamentben 2014. november 11-én

Létrehozva: 2014. november 27., 13:05 | Utoljára frissítve: 2017. november 13., 16:00
nyomtat küld

Köszönöm a szót, elnök úr. Világos, hogy a második Orbán-kormány éppen úgy, mint ahogyan, illetve most már, bocsánat, harmadik Orbán-kormány éppen úgy, mint ahogyan az első is, egy munkára épülő társadalom felépítésén kíván dolgozni és munkálkodni. Ezt a munkára felépülő társadalmat egy hazai és magyar erős iparra kívánja alapozni, és nyilvánvalóan a tudásra is, amely ehhez elengedhetetlenül szükséges.
Magyarország a trianoni béke óta nem dúslakodik olyan lehetőségekben, hogy saját bányászati, saját egyéb, az ipar céljára felhasználható eszközökkel rendelkezzen, amije tehát van, annak a kihasználása és felhasználása meggyőződésem szerint szükségszerű. Következésképpen a törvény, ha még nem is egy áttörést jelent, de egy határozott előrelépést abba az irányba, és azt kell mondanom, hogy egy bátor előrelépést jelent, megindokolom majd, hogy miért abba az irányba, hogy a saját erőforrásainkat igyekezzünk magunk és a lehető legjobban felhasználni. Erről szól többek között ez a törvény, ezt kívánja elősegíteni.
Elégséges-e a törvény hiszen ezen is folyik a vita, és az abban lévő, a törvényben lévő szabályozások alkalmasak-e arra, hogy ezt a célt szolgálják? Meggyőződésem szerint nagyrészt igen, de föltétlenül szükség van majd további eszközökre. Szükség van további eszközökre, és itt mindjárt egy első, nagyon fontos szempontot szeretnék megemlíteni. Magyarország egy tőkeszegény ország, ahol arra számítani, hogy hazai és belföldi tőke lesz, amely képes arra, hogy Magyarországon értelmes, korszerű, ahogy mondták, XXI. századi felkészültségű bányászatot indítson el, aligha képes, ehhez az állam közreműködésére szükség van.

Az államnak tehát itt szerepet kell előbb vagy utóbb vállalnia, és ez a szerepvállalás nem lehet más, mint először a törvények meghatározása és fölépítése. Ez folyik, és meggyőződésem szerint, még egyszer hangsúlyoznám, jelentős lépésekkel, és ugyanakkor ezt követően meg kell teremteni azoknak a stratégiai lépéseknek is a feltételeit, amelyek alkalmassá teszik azokat az állami intézményeket és rendszereket, amelyekkel rendelkezünk, hogy a bányászaton belül egy előrehaladást és előrelépést tehessünk.
Kérem, elnök úr, itt engedjen meg egy kicsi, rövid, személyes kitérést is, hiszen ezért is kértem szót. Több mint tíz éve dolgozom én a magam gyenge ereje szerint a környezetvédelem területén.
Mindig valahol a periférián, azt is őszintén meg kell mondani, akármilyen szerepet töltöttem be, mert a saját nézetem és álláspontom az, hogy a környezet- és természetvédelem elsőrangú célja és rendeltetése, és azt kell mondanom, teljesen függetlenül attól, hogy valaki vallásos vagy nem vallásos, a Mindenható rendelése szerint, hogy egy egységet teremtsen az ember a természet és a környezet között.
Ennek az egységnek a megteremtése az én álláspontom szerint szinte minden területen lehetséges. A probléma mindig ott van, amikor az emberi behatolás és az emberi változtatások túlzott mértékűek és nem átgondoltak. Adott esetben azzal, hogy a kormány láthatólag fontoltan kíván ebben az ügyben előrehaladni, úgy gondolom, hogy ezt a szempontot figyelembe kívánja venni. De mindannyiunknak, környezetvédőknek, kevésbé környezetvédőknek valamit tudomásul kell venni. Ha az ország előrehaladását kívánjuk szolgálni, akkor nem mehetünk el amellett, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök felhasználását nem vethetjük alá valamiféle olyan elméleti, sokszor semmivel alá nem támasztott igényekkel, amelyek megakadályozzák azoknak az ésszerű és kellő kihasználását. A bányászatnál erről van szó.

Én nem ma mondok itt beszédet először a bányászat érdekében, hanem azt kell mondanom, talán harmadszor vagy negyedszer. Az elmúlt fölszólalásaim annak idején túl sok visszhangot nem keltettek, kormányzati körökről beszélek. Az, hogy most van valami olyan, ami a kormány részéről affinitást mutat ebbe az irányba, az az én számomra nem annyira meglepő, mint inkább örvendetes.
Ha ez így van, akkor keresnünk kell azokat a következő lépéseket, amely következő lépések ezeket most már nem aprópénzre, hanem kifejezetten nagy pénzre tudják váltani, azaz olyasfajta előrelépést hozhatnak, amely az energiaszolgáltatás területén már komoly lépéseket jelenthet.
Tisztelt Ház! Itt szóba került a palagáz ügye. Államtitkár úr külön fölhívta a figyelmem, hogy ha már ennyit jegyzetelek, el ne felejtsek a palagázról is néhány gondolatot elmondani, és azt gondolom, hogy erről tényleg szólni kell. Az a furcsa helyzet van, hogy miközben arra biztatnak bennünket, hogy zárjuk el az orosz gázt, mert pfuj, meg minden egyéb, arra talán nincs is szükségünk, hiszen az Egyesült Államok rettentő nagy erővel termeli ki a palagázt, következésképpen előbb vagy utóbb majd gyönyörűen el leszünk mi látva az Egyesült Államokból palagázzal. Ugyanakkor a saját palagáz-kincsünknek legalább azt a fajta feltárását, amely a jövő tekintetében valamiféle korszerű hasznosítást jelentene, erőteljesen ellenzik. Nincs itt valami ellentmondás? Teszem föl én magamnak is és önöknek is a kérdést, mert azt gondolom, hogy van.
Ez a palagáz ügy egyszer már elindult, ugye, emlékszünk mindannyian rá. A sajtó tele volt azzal, hogy milyen nagyszerű helyzet van, hiszen a fúrások és a feltárások azt igazolják, hogy Magyarországnak itt egy olyan kincse van, amely palagáz kincs az elkövetkezendő időben az energiaszolgáltatásunkban talán meghatározó szerepet is játszhat. Aztán egyszer csak csöndesedett a dolog, azt mondták, nehézségek vannak, és egyszer csak elhalt az egész ügy. Én most arra biztatom a kormányt, hogy ha meglépte ezt az első fontos lépést mindazokon a területeken, ahol mód és lehetőség van arra, hogy az új lehetőségeket felkutassuk, a régieket meg feltárjuk és folytassuk, ott meg kell lépni ezeket. Meg kell lépni, mert akkor hiteles mindaz, amit jogi téren, mindaz, amit a stratégiai téren mondunk vagy tenni akarunk.
Továbbá, tisztelt Ház, rá szeretnék mutatni arra is, hogy azért senki ne essék valamiféle fatális tévedésbe. A benzin ára, az olaj ára az elmúlt időszakban lefelé ment néhány hete. De nem azért, mert több lett az olaj; nem azért, mert az olajkitermelés folytán valamiféle új olajkincsekhez jutott a világ, hanem egyszerűen a politika beleszólt ebbe az ügybe, és ilyen mozgásszinten, amely nem több azért, mint amennyi lehet egy 85 dolláros kitermelési ár és a 110-120 dolláros kitermelési ár közötti különbség. Ebből ne vonjunk le véletlenül sem olyan következtetéseket, hogy energiabőség van a világban, hiszen valakire hivatkoztak itt, akinek az volt az álláspontja, hogy az energia nagy részét olcsóbban tudjuk behozni külföldről. Magyarország ma éppen arra készül, hogy a szuverenitása védelmében is, mindannyiunk védelmében egy energiafüggőségtől történő megszabadulási időszakot tudjunk átélni vagy legalábbis annak a korlátozását, csökkentését.

Ezért szeretnék nagy nyomatékkal arra rámutatni, hogy igen, azok az energiák, amelyekről beszélünk, az alternatív energiák jó dolgok. Ma még a mi számunkra megfizethetetlenek többnyire. És azt kell mondanom, hogy lassan ki fog derülni, hogy Svédországnak, Németországnak is megfizethetetlenek, mert a változtatásoktól nem tudnak másként eltekinteni, nem tudják fenntartani a jelenlegi helyzetet sem; ha jól megnézzük Németországot, egymás után elkezdik a bányákat kinyitni, és a bányászatot ők is fejleszteni.
Következésképpen azt szeretném mondani, hogy Magyarországnak, ha az az érdeke, hogy valóban egy iparosítást tudjunk végrehajtani és a munka világát arra az iparosításra tudjuk ráhelyezni, akkor ezt energia nélkül nem lehet megtenni. Ezt az energiát döntő mértékben sohasem fogjuk tudni teljes egészében magunk, de döntő mértékben jó lenne és szükségszerű lenne itthon kitermelni.
És végül még egy személyes megjegyzés. Egyetértek azzal persze, hogy a munka, a munka világa nagyon fontos, de azért arra is fölhívnám a figyelmet, és ez talán nem függ nagyon össze a mai témával, a munka sohasem cél, csak eszköz. A cél az, hogy boldog társadalmat hozzunk létre. A boldog társadalom pedig egy kiegyensúlyozott társadalmat jelent. Egy olyan társadalmat jelent, ahol nem kell tartanunk attól, hogy télen megfagyunk, ahol nem kell attól tartanunk, hogy élelem nélkül maradunk, ahol nem kell attól tartanunk, hogy egészségügyi ellátás nélkül maradjunk. Ennek a társadalomnak pedig szilárd alapjait kell megteremteni.
Ez a törvény egy pici lépés abba az irányba, hogy az energia területén ezeket a szilárd alapokat elkezdjük fölépíteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
 

 
események
-több
Tartsa a kurzort egy dátum fölé az aznapi programok- ért. Kattintson egy napra a részletekért.
Jelenleg nincs erre a napra vonatkozó információ
 
 
Bejelentés
HírekKisgazdák a parlamentbenSzervezeti hírek, választókerületi hírekBelföld, KülföldKörnyezetvédelemMezőgazdaság, vidék
PublicisztikaFórumÖnök írták
FotókVideókDokumentumokHanganyagok
KPE ElnökségeMegyei elnökökOrszággyűlési képviselőinkPolgármestereinkÖnkormányzati képviselőinkKisgazda Történelem