FIDESZ.HU > Hírek Nyomtatás
Ablak bezárása
Szíki Károly össz-nemzeti szolgálatnak tekinti a munkásságát
Létrehozva: 2017. június 8., 13:18 | Utoljára frissítve: 2017. december 13., 12:58

Szalay Zoltán újságíró, Heves Megyei Hírlap: Három évtizede tevékenykedik a megye közéletében irigylésre méltó energiával, szakadatlan lelkesedéssel Szíki Károly színművész, író, filmkészítő, az ‘56-os Világ Emlékbizottság elnöke. Utóbbi tisztét azzal is kiérdemelte, hogy a 61 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc egyedüli hű dokumentálója Hevesben. E munkássága korszakalkotó.

A kérdésre, honnan az erő, a temérdek energia és idő a sokrétű szerepvállalásra, Szíki Károly azt meséli, manapság telik rá, hiszen hat éve távol tartott tagja annak az egri színháznak, amely önálló társulatának alapításában harminc éve részt vett. Addig, 1987-ig nemigen volt részese a közéletnek, csak irodalmi estjei révén, amelyeken, a határon túli írók, költők műveit mutatta be.

Egy 1986-os amerikai utamon kaptam a Hóka testvérektől 56-os matricákat – emlékezik.  Azokat még eldugtam, tartva a politikai hatalomtól. Rá egy évre találkoztam Egerben Jobb Lászlóval, a helyi 56-os forradalmi védelmi tanács parancsnokával és dr. Tóth Ferenc orvossal, akiktől sok fontos információt szereztem. De be kell, valljam, akkoriban az USA-ban, Kanadában bátrabban vállaltam a magyarságomat, mint itthon. Csak az 1990-es években indult el bennem az össz-nemzeti szolgálat.
Szíki Károlyt az emberi sorsok érdeklik. Például az Ameri­kába menekült magyaroké.

Az össz-nemzetből, a hazai közéletből, a történelmünkből hiányzik öt- vagy nyolcmillió ember, ahányan magyar kötődésűek a világon – említi. Először a debreceni Alföld szerkesztőségéből kaptam ötleteket, s kerestem fel Washing­ton­ban, New York-ban, Torontóban András Sándort, Baránszky Jób Lászlót, Bakucz Józsefet, Vitéz Györgyöt, Tűz Tamást, s a többieket. Korábban eljutottam az elszakított területeken Király Lászlóhoz, Sütő Andráshoz, Kányádi Sándorhoz… Az Itt-Ott Táborban Lake Hope-on megismertem Király Bélát, Durai Miklóst és másokat. Fantasztikus lángelmék. Az 1956, Te csillag című filmem készítésekor húsz amerikai, kanadai államban fordultam meg.

S hogyan fogadták itthon e dokumentumfilmet?

Akkor újdonság volt, jó volt a fogadtatása – közli. A Dobos cukrászdában telt ház előtt mutattam be. Ám nem készítettem volna el az egri filmeket, ha nem provokál Molnár János. Mondta, miért foglalkozik Amerikával, miért nem az egriekkel? Ő rendőrkapitány volt Egerben 1956-ban. Másnaptól elkezdtem ezen dolgozni. Megkerestem az 56-os Szövetség elnökét, dr. Tóth Ferencet. Nagyon jól működtünk együtt. Később, a halála után az új vezetéssel összekülönböztünk. A 60. évforduló előtt megharagudtak, mert létrehoztam az ‘56-os Világ- Emlékbizottságot. Ők alakítottak egy egri testületet, s nem szóltak hozzám. Azért teremtettem a testületemet, hogy bekapcsoljam Egert a világ mozgásába. Rengetegen jelentkeztek a felhívásunkra, kötetnyi értékes anyagot küldtek a világ minden tájáról.

Károly úgy véli, a szervezetük nagyságrendekkel több és fontosabb rendezvényt szervezett, mint az egri emlékbizottság. Eger városa 2000 óta egy munkáját sem támogatta, ezt nem panaszként, csak tényként jegyzi meg. A Világ- Emlékbizottság erősíti a régi kapcsolatokat, s újakat is teremt.
Tiszaföldvári létére mélyen beásta magát a Heves megyei 56-os eseményekbe. Most, mivel Egerben nemigen tartanak igényt a munkásságára, a szülőhelye hajdani történéseit is kutatja. Az ottani 56-ról írt színdarabot. Érdekes tudni, hogy kik adtak neki a legtöbbet a Heves megyei 1956-os történések kutatásához.

A legegyszerűbb emberek – feleli. Kóta Imrétől, a Vízmű 56-os munkástanácsi elnökétől Mihalicza Alfrédig, a vasút munkástanács vezetőjéig sokan. Deme Katalin, akit az 1956. decemberi 12-i egri sortűznél meglőttek, és soha nem lehetett gyereke. A lelki kapcsolatot keresem interjúkészítéskor, ez 38-ból legalább 36 emberrel létrejött.
Megemlíti Jobb Lászlót, Czaga Istvánt, Dömötör Zoltánt, Bárdos Rezsőt, Kovács András doktort, Ringelhann Béla doktort. Úgy mondja, könnyfacsaróan szép volt velük dolgozni.