Az omikron variáns megjelenésével a világ egy enyhe lefolyású, akár a pandémia végét is elhozó járványhullámban reménykedett. A biztató dél-afrikai tapasztalatok alapján sokan már náthaszerű, minimális egészségügyi, és még kevesebb gazdasági problémát okozó hetekre számítottak. Ám ahogyan érkeznek a fejlett nyugati országok adatai, egyre borúsabb a kép, egyre több szakértő az eddigi legnagyobb járványhullám lehetőségét sem zárja ki. Mi történt?
Az omikron variáns a korábbi koronavírus-változatokhoz képest enyhe megbetegedést okoz, az embereknek kevés problémájuk lesz vele, az egészségügyi ellátó rendszerek pedig alig érzik majd a terhelés növekedését.
Magyarországon az ötödik hullám csúcsán 13 ezer is lehet a napi fertőzések és 8-9 ezer a kórházban ápoltak száma, és 200-an is meghalhatnak.
Az alábbi két vélemény között mindössze néhány hét telt el. Az előbbi, optimista értékelés szinte konszenzusosnak számított decemberben, de legalábbis az egyik legvalószínűbb forgatókönyvként tartották számon a szakértők. Az utóbbi Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének hazai előrevetítése a következő hetekre. Márpedig napi 200 elhunyttal az omikron járványa ugyanolyan magasra csapna fel, mint a második (2020 végi) és negyedik (2021 végi) hullám, csak a harmadik lenne nála érdemben halálosabb.
Afrikai derű…
A koronavírus-járvány kitörése óta sajnos hozzá kellett szoknunk, hogy napról napra meglepetések érik az emberiséget. Az omikron esetében sincs ez máshogy. A járvány még csaknem mindenhol felfutó szakaszban van, egy exponenciális természetű jelenségnél pedig nagyon nehéz az előrejelzés. A legtöbb járványgörbe (új esetszám, kórházi telítődés stb.) szinte függőlegesen emelkedik az új variánsnak kitett országokban, ezért gyakorlatilag három nap alatt gyökeresen meg tud változni a kép.
A kezdeti optimizmus alapja a dél-afrikai eredetű variáns első tapasztalata volt. Az országban nagyon gyorsan emelkedtek, majd új csúcsra törtek a fertőzéses esetszámok, ám gyorsan vissza is estek, eközben pedig a kórházi terheltség az előző hullámokhoz képest alacsony maradt, a halálozás pedig alig ugrott meg. Adódott a következtetés: az omikron a gyors terjedésével sok esetet okoz, de átfertőzi a teljes társadalmat, miközben az emberek túlnyomó többsége enyhe tünetekkel megússza a betegséget.
Valójában még most is jelennek meg tanulmányok, kutatások a dél-afrikai járványlefolyásról, és az újabbak sem tudnak mást megállapítani: az omikronnal nincs óriási baj, sőt, véget vethet a világjárványnak. Mivel ez az egyetlen olyan omikron-járvány, ami teljesen lefutott, úgy tűnhet, ennél biztosabbat nem tudunk mondani, sőt a fejlettebb országokban (így Magyarországon is) hasonlóra lehet számítani.
Azt ugyanakkor pontosan tudták a szakértők, hogy a dél-afrikai példa hordoz bizonytalanságokat. Ahogyan a súlyos lefolyású betegség szempontjából az egyén szintjén az életkor az egyik legfontosabb kockázati tényező, úgy makroszinten is nagyon fontos a társadalmi korfa. Dél-Afrika nagyon fiatal társadalom, a medián életkor 27 év (vagyis a társadalom fele ennél fiatalabb), a nyugati társadalmakban a medián kor 40 feletti, jóval szélesebb idős korosztállyal. Ráadásul Dél-Afrika védettségi mintázata is egészen más, sokkal alacsonyabb átoltottsággal, ám vélhetően magasabb átesési aránnyal.
… és nyugati ború?
A fejlett országok példái sokáig biztatóan alakultak, legalábbis nem volt okunk kételkedni abban, hogy hasonló lefolyást látunk majd, mint a kiinduló országban. Aztán ahogyan az esetszámok növekedtek, úgy jöttek egyre inkább a rossz hírek.
Európa nagy népességű országaiban a kórházi terheltségi mutatók két hete meredekséget váltottak, és gyorsan közelíteni kezdték korábbi csúcsukat. Tekintve, hogy még az új fertőzéses esetszámok is felfelé mennek, a kórházi esetek száma pedig csak késleltetve követi ezeket, mára már nagy a valószínűsége, hogy az egészségügyi rendszer terhelése meghaladja az eddigi csúcsokat. Az Egyesült Államokban ezt már kész tényként veszik.
A fő megismerési, előrejelzési nehézséget természetesen továbbra is az jelenti, hogy nincs megbízható országpéldánk. Különösen a halálesetek alakulására igaz ez: még az Egyesült Államokban is, ahol az európainál hamarabb kezdődött az omikron-hullám, az országos halálozási adat nem indult el látványosan felfelé.
Ugyanakkor a New York Times tegnapi elemzése meglehetősen ijesztő képet fest. Mivel az omikron a nagyvárosokban kezd el terjedni, ezért egyes területeken a járvány már lényegesen előbbre tart, mint országosan. Ezért például Bostonban, Chicagóban, New Yorkban már van lehetőség megnézni, hogy halálosabb-e az omikron, mint a többi variáns. A cikk szerzői 21 nappal eltolták a fertőzéses és a halálozási számokat, és egymásra illesztették a görbéket. Az eredmény zavarba ejtő.
A különböző járványgörbék illeszkedése nem romlott az előző hullámokhoz képest, a súlyos esetek és a halálozások szinte teljesen ugyanúgy szöknek fel, ahogyan az esetszámok alapján az előző hullámokban is láthattuk. Vagyis a dél-afrikaitól teljesen eltérő mintázatot figyelhetünk meg. Ezekben a nagyvárosokban egyébként a kórházi terhelés már bőven új csúcson van.
Azt is láthatjuk, hogy az Egyesült Államok nagyvárosaiban az omikron is az oltatlanok miatt okozza a legnagyobb problémát. Ez egyrészt biztató a tekintetben, hogy talán az új variáns sem annyira durván vakcinakerülő, másrészt minden olyan országban, ahol oltottsági arány alacsony, a kilátások kedvezőtlenebbek.
A ma reggeli értékelésünkben megfogalmazott kockázatokat tehát a friss adatok fényében igen komolyan kell venni. Bár biztosat továbbra sem tudunk mondani, a fejlett országokban az omikron járványhullám a felfutó szakaszban egyre kevésbé követi a dél-afrikai mintázatot, és egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a járványlefolyás súlyosabb egészségügyi és gazdasági következményekkel jár, mint kezdetben remélhettük.
forrás: portfolio.hu
