Február elején, Balatonlellén, egy esővízbefolyónál 420 kilogramm tömegű elpusztult szélhajtó küszt találtak a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. munkatársai.
Az eseményért a hektikus időjárás volt a felelős, és az ebből fakadó oxigénhiány. Az évszakra jellemzőtől eltérő hőingadozás ugyanis megzavarja a halak téli pihenő időszakát. A kis befolyók vize sokkal gyorsabban melegszik fel, mint a Balaton víztömege. Ezért a fagyokat követő, enyhe időszakokban több fok eltérés is lehet a nyílt víz és a befolyó között. Ha ilyenkor a számukra csábító, melegebb vízre húzódnak fel a halak, majd az hőmérséklet ismét csökken, a befagyó kis csatornában oxigénhiány alakul ki a jég alatt, amely halpusztulást eredményez. Ennek következtében most 4 mázsánál is több apróhal tetemét kellett kiszedni Balatonlelle az egyik strandjánál. Ezekben a kis vízelvezető árkokban rács gondoskodik arról, hogy a nagyobb halak ne tudjanak a kis-vízfolyások medrébe bejutni. Ezért zömmel csak a kis testméretű küszt érinti a probléma. Hasonló jelenséget tapasztaltak az év elején a balatonőszödi berek vízét a Balatonba vezető kifolyójában, valamint – bár jóval kisebb mértékben – Keszthelyen a Libás strand keleti oldalán csörgedező kis-vízfolyás befolyójánál. Karácsony előtt pedig a balatonboglári kikötőben keletkezett ilyen oxigénhiányos állapot. Az ott korábban nem látott keszegsűrűséget valószínűleg a kárókatonák elől a kikötőbe bemenekülő halrajok okozták. Végezetül az anyagban megemlítik, hogy a sajnálatos események ellenére, de a Balaton méretéhez és halállományához képest elhanyagolható méretű a halpusztulás. (Forrás: magro.hu)
A Balatonboglári Kaáli Dezső Közforgalmú Személyhajó- és Vitorláshajó-kikötő egy, a magasban repülő sirály szemszögéből. (Drónfotó) – A kép forrása. hajozas.hu
A Polgári Kisgazdák vízgazdálkodási szakértője hangot ad annak a véleményének, ami szerint a sekély, 3 méternél nem mélyebb vízfelületeken az oxigén-ellátottság szempontjából, a kritikus pontokon célszerű lenne víz-levegőztető szerkezeteket felállítani. Ezek roppant egyszerű szerkezetek lennének. Egy, a sekély vízbe épített állványon egy szélkerék forogna, amikor fúj a szél, és ezáltal hajtja azt. Az így nyert forgási energiát egy meghajtó lánc segítségével egy, a vízbe félig bemerülő lapátos-kerék forgatására lehetne felhasználni. Ezt a megoldást érdemes lenne alkalmazni a cikkben említett kis-vízfolyások beömlései előtti vízterületeken, továbbá zárt, csak egy szűkebb hajóutat biztosító bejárati csatornával ellátott kikötő-medencékben. Az ugyanilyen kikötő-medencékben, például tipikusan a Balatonboglári kikötőben a szélkerék erejével néhány méteres vízemelést is célszerű lenne megvalósítani, annak érdekében, hogy az így megemelt víz a másik oldalon, gravitációs úton kifolyhasson a Tó-meder felé. Ezzel a megoldással azt lehetne elérni, ha csak kisebb mértékben is, hogy a kikötő-medence medrébe a hajók közlekedésére szolgáló csatornán át beáramló víz részben a másik oldalon ki is tudna folyni, biztosítva ezzel egy kisebb mértékű víz-körforgást.
A szárazulatról a Balatonfüredi Közforgalmú Kikötő mólójára vezeti bejárati híd. – A kép forrása: egykor.hu
A Balatonfüredi közforgalmú személyhajó-kikötőben ezt az építtetők 1937-ben úgy oldották meg, hogy a móló szárazulat felé eső végénél egy hidat létesítettek a mólótest és a szárazulat közé. Ez alatt a híd alatt a széliránytól függően a vízfelszín, ha kis mértékben is oda-vissza tud lengeni. A zárt kikötő-medrek levegőztetése növeli a meder vizének oxigén-készletét, ami közvetlenül hat a vízminőségre, a vízben élő állatok és növények életfeltételeinek a javulására, valamint mindez együtt javítja a vízfelület esztétikai megjelenését, és növeli annak idegenforgalmi értékét. (A hozzászóló polgári kisgazda szakértő, a folyó- és tószabályozás szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértő)
