Egyszerű emberként csodálkozom ismét rá, milyen gyönyörű és furfangos nyelv is a miénk. Leírtam „Föld napja” és már rajzottak is elő a szavak:
föld-bolygó, űr, galaxisok, tejút, csillagok,
föld-élettér,
föld-művelés, élelem, étel, élet,
föld-por, anyag, kémia, atomok,
föld vonzás, gravitáció
még hosszan lehetne sorolni, bár mindenkinek ugyanazt és mást jelent a FÖLD szó. Visszaemlékszem kisgyermekként hogyan csodálkoztam rá fűre, fára, virágra, esőre, hóra és mekkora öröm volt az első „saját” kiskertem. Arra már nem emlékszem mit ültettem – talán hagymát – de a büszkeséget még ma is átélem. Ezzel a piciny föld-darabbal szerelembe estem és a teremtés csodája tárult szemem elé. Hiszen az eldugott mag kikelt, piciből nagy lett, termett, amit soha mással nem hasonlíthatóan jóízűen ettem, hiszen saját termés volt.
A mezőgazdaságban dolgozók arcát nézve, tudásuk és szeretetük benne van a szemükben, kérges kezükben, napszítta bőrükben. Ők tudják igazán mennyi munka és verejték földdel dolgozni, de azt is, hogy mekkora csoda a föld „termése”.
A Polgári Kisgazdák véleménye, hogy már az általános iskola alsó tagozatában meg kellene ismertetni a gyerekekkel a földművelés alapjait, és amit ez ad, a csodát, termést, a saját munka gyümölcsét, mert aki ezt ismeri, vigyáz rá.
(kpe.hu, PI)
