Amikor a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium biológia szakos tanulójaként azon tanakodtam, hogy hol tanuljak tovább, akkor – bár a Debreceni Agrártudományi Egyetem beiskolázási körzetében laktam- azért választottam a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, mert ott volt az Állattani Tanszék és Vadbiológiai Kutató Állomás. Bár a természetvédelemben képzeltem el pályafutásomat, de a 80-as évek elején ilyen jellegű képzés még nem volt, és úgy gondoltam, hogy az itt megszerezhető tudás áll legközelebb vágyott szakmámhoz. TDK kutatások, dolgozatok, konferenciák következtek, és egy állásajánlat.
Végzés után a tanszéken marasztaltak tudományos segédmunkatársként. Hálával emlékezem Dr. Nagy Emil tanszékvezetőre, Dr. Kiss István konzulensemre, és a tanszék többi munkatársára, akiknek ezt köszönhettem. Kutatásaim a Hortobágyhoz kötöttek, így amikor lehetőség kínálkozott, hosszú tépelődés után a gödöllői meleg fészek helyett a pusztát választottam, természetvédelmi területkezelő lettem. Teltek az évek, próbáltam a természetvédelmi szakmában maradandót alkotni. Az alma-materommal lazult a kapcsolatom, a Debreceni Egyetemmel viszont egyre szorosabbá vált.
A Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítvány, amelynek természetvédelmi és gazdálkodási tevékenységét irányítom, előbb az egyetem kihelyezett Agrár-környezetgazdálkodási Menedzsment Tanszéke, majd kihelyezett Természet- és Vadgazdálkodási Tanszéke lett. Mint az itt folyó szakmai munka irányítóját terjesztett fel az utóbbi kihelyezett tanszék szakmai felügyeletét ellátó Dr. Juhász Lajos egyetemi docens tanszékvezető, a Debreceni Egyetem tiszteletbeli egyetemi docense címre, amelyet 2021. december 18-án vehettem át. Így esett meg az a dolog, hogy bár Gödöllőn lemondtam az egyetemi karrierről, ahol gondolatom szerint max. a docensi címig jutottam volna, azt mégis elértem a Debreceni Egyetemen, ahol a természetvédelemben és vadgazdálkodásban és az ehhez kötődő oktatási tevékenységemben végzett munkámat ezen címmel ismerték el. Köszönöm az előterjesztőknek, és nem utolsó sorban a munkatársaimnak, hiszen nélkülük ez nem sikerült volna!
Forrás: Bodnár Mihály Facebook oldala
