Felerősödhet a mezőgazdasági termelők érdeklődése a Magyarországon tavaly életbe léptetett krízisbiztosítási rendszer iránt, mivel az elképesztő mértékű ár- és költségváltozások kiszámíthatatlanná tették a gazdálkodást. A jövedelemingadozás olyan mértékű lehet, hogy az agrárpiaci szereplők minden korábbinál jobban rákényszerülhetnek arra, hogy némi pluszköltség vállalásával a drasztikus veszteségek ellen bebiztosítsák magukat.
Az idén február 1-28. között újra megnyílt a lehetőség arra, hogy a mezőgazdasági termelők csatlakozhassanak az úgynevezett krízisbiztosítási rendszerhez.
Az Országgyűlés 2020-ban fogadott el jogszabályt arról, hogy Magyarország a gazdálkodók időjárási és más okok miatti jövedelemingadozásainak mérséklésére, illetve az agrárjövedelmek stabilizálására krízisbiztosítási rendszert vezet be, amely lényegében új kockázatkezelési megoldásnak tekinthető.
Az új lehetőség 2021-ben lépett életbe, az idei tehát a második év, amikor a termelők a csatlakozásról dönthetnek.
A hazai mezőgazdasági kockázatkezelés és -csökkentés korábban hárompilléres rendszerként működött, amelyet az állami agrár-kárenyhítési alap, a biztosítási díjakhoz nyújtott támogatás és az országos jégkármérséklés alkotott. Ezt egészítette ki tavaly a krízisbiztosítás, amely azonban egészen más célokat szolgálhat.
Eddig ugyanis kizárólag természeti események miatt keletkezett károk közvetlen kompenzálására volt lehetőség, míg a krízisbiztosítással a jelentős jövedelemcsökkenések ellen lehet védekezni, ha azok a termelők önhibájából – az időjárás mellett például állatbetegségek, piaci hatások vagy termelési költségnövekedések nyomán – következnek be.
A piaci kiszolgáltatottság ezelőtt is komoly jövedelemkockázatot jelentett a mezőgazdaságban, a tavalyi és az idei év azonban minden korábbinál jobban rávilágított arra, hogy a termelők mennyire kitettek a tőlük független és sokszor előre álig látható piaci-gazdasági folyamatoknak. A világpiacon ugyanis olyan mértékű árrobbanás zajlott, illetve zajlik le, amely nem csak az értékesítési árakat, hanem a költségeket is drasztikusan befolyásolja.
Mindenekelőtt rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az állattenyésztők, akiknek súlyos takarmányár-növekedést kellene kigazdálkodniuk, miközben az állatfelvásárlási árak – főként a sertésszektorban – nem emelkednek a gazdálkodók elvárásai szerint.
Nem mehetnek azonban biztosra a növénytermelők sem, mert bár a termények látványosan drágulnak, az inputkiadások is tetemesen nőnek, és ez a hektáralapú uniós támogatások ellenére is bizonytalanná teszi a gazdálkodást, illetve alapjaiban veszélyeztetheti az elfogadható jövedelmezőséget.
A kialakult piaci viszonyok most vonzóbbá tehetik a krízisbiztosítást a termelők körében, akik eddig nem igazán lelkesedtek az új rendszerért.
Az agrártárca adatai szerint a tavaly februári csatlakozási időszakban mindössze 136-an léptek be, akik közül 48 egyéni gazdálkodó, 88 pedig jogi személy volt.
Jó összehasonlításul szolgál, hogy a régóta fennálló kárenyhítési alap már 75 ezer taggal működik, akik 2021-ben mintegy 460 ezer hektárra jelentettek be káreseményt. A mezőgazdasági biztosítási díjtámogatási rendszer pedig tavaly már 1,65 millió hektárt fedett le, és ennek révén 21,3 ezer termelő összesen 13 milliárd forintnyi díjtámogatást kapott.
Az önkéntes csatlakozással működő krízisbiztosítási rendszernél a kisebb érdeklődést magyarázhatja, hogy az új eszköz még nem igazán ismert a gazdálkodók körében, és a taggá váláshoz évente úgynevezett krízisbiztosítási hozzájárulást is kell fizetni.
Ennek mértékét kormányrendelet szabályozza, amely ma szántóknál 3500, ültetvényeknél 9 ezer, fűtetlen fóliáknál 40 ezer forintos összeget állapít meg, az állattenyésztésben pedig például tejelőtehénként 2 ezer, anyakocánként 500, tenyészkacsánként 15 forint fizetési kötelezettséget ír elő. A gazdaságonkénti hozzájárulás összegét a hasznosított terület, illetve az átlagos állatállomány alapján számítják ki.
Nem minden termelő csatlakozhat azonban a rendszerhez, mivel a taggá váláshoz több feltételt is előírnak.
Így például a belépés évében a gazdálkodóknak rendelkezniük kell minimum három lezárt működési évvel, mezőgazdasági tevékenységeik bevételeit és költségeit elkülönítetten kell nyilvántartaniuk nem mezőgazdasági tevékenységeiktől, illetve – a korcsoportonkénti állatállományt, a hasznosított földterületet, a növénykultúrákat, az árbevételt, a költségeket és a hozamokat tekintve – adatszolgáltatási kötelezettségeknek kell eleget tenniük. Emellett az önkéntes belépéssel azt is vállalniuk kell, hogy legalább három évig kötelezően tagjai maradnak a rendszernek.
A krízisbiztosítási eszközt választó termelők akkor kaphatnak kompenzációt, ha az adott évben legalább 30 százalékos jövedelemcsökkenést szenvednek el a korábbi évek adataiból számított referenciajövedelemhez képest.
Az Európai Uniós rendelkezések megszabják, hogy a krízisbiztosítási kifizetés nem érheti el a mezőgazdasági jövedelem-csökkenés 70 százalékát, ezért a kompenzáció mértékét 69,9 százalékban maximálták.
Ez azt jelenti, hogy 30 százaléknál nagyobb kiesés esetén a jövedelemcsökkenés 69,9 százalékát kaphatják meg a gazdálkodók.
A kifizethető krízisbiztosítási összegekhez a termelői befizetések csak 30 százalékban járulnak hozzá, mert a kompenzációt 70 százalékban az vidékfejlesztési támogatási kasszából fedezik.
Az EU-s szabályozás tehát kifejezetten ösztönzi, hogy a gazdálkodók bebiztosítsák magukat.
Drasztikus jövedelmezőségi változások esetén azonban a rendszer nehézkesnek bizonyulhat, mivel benyújtott kérelmeikre az ügyfelek a tárgyévet követő év október 31-ig kaphatnak határozatokat, tehát túl kell élniük a kompenzáció lebonyolítására szolgáló időszakot.
Ráadásul a kifizetések jóváhagyásánál az is kritérium, hogy az adott gazdaságban a csatlakozás évét megelőző három év átlagos mezőgazdasági jövedelme nem lehetett negatív.
Az új rendszer egyértelmű üzenete a mezőgazdasági vállalkozások számára, hogy az öngondoskodás fokozásával próbálják mérsékelni a gazdálkodási kockázatokat.
Egyre kevésbé tűnik tarthatónak az a korábbi szemlélet, hogy a piaci szereplők körültekintés nélkül termelnek, piaci és egyéb nehézségek esetén pedig az államtól várnak azonnali mentőövet.
A várakozások szerint a krízisbiztosítás elterjedése is hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenteni lehessen az uniós és a hazai agrárszabályozásra háruló terheket, illetve meg lehessen előzni a sokszor gazdálkodói demonstrációkig fajuló, szélsőséges ágazati válsághelyzeteket.
Forrás: novekedes.hu
