A csendes-óceáni Tonga szigetén található Hunga vulkán januári kitörése világszerte felkeltette a klímakutatók érdeklődését. A vulkán több százezer tonna kén-dioxidot juttatott a légkörbe, aminek hűtő hatása lehet a Föld hőmérsékletére.
Ilyen jelenséget már megtapasztaltunk korábban, 1991-ben a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán kitörésekor. Ez volt messze a legnagyobb olyan vulkánkitörés a XX. században, amely sűrűn lakott területet érintett. Forró hamu- és gázlavinákat kiváltva a kitörés több száz ember halálát okozta, több ezer otthont rongált meg, valamint több százezer embert kényszerített lakhelyének elhagyására. A vulkán a pusztítás mellett az éghajlatra is kihatott. Kitörése annyi kén-dioxidot juttatott a sztratoszférába, hogy átmenetileg mintegy 2,5 százalékkal csökkent a Föld felszínét elérő napfény mennyisége.
Emiatt világszerte a hőmérséklet átlagban több mint fél Celsius-fokkal csökkent a következő másfél évben.
Bár nem valószínű, hogy a januári tongai vulkánkitörés elég erős volt ahhoz, hogy jelentős hűtőhatást okozzon, a globális felmelegedés miatt aggódó néhány tudós azt kutatja, vajon nem lehetne-e előidézni a vulkánok éghajlatra gyakorolt hatását, vagyis, hogy nagyon alacsony költségek mellett el lehetne-e érni a világ hőmérsékletének csökkentését az úgynevezett „geomérnökséggel”. Ezt a sztratoszférikus aeroszol-befecskendezésnek nevezett mechanizmussal lehet megvalósítani, amely során apró részecskéket, például kén-dioxidot permeteznek a légkör felső rétegébe, hogy vékony, visszatükröződő gátat hozzanak létre a beérkező napfény ellen. A tudósok számos javaslattal álltak elő arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a kén-dioxidot a kívánt helyre eljuttatni – kezdve a nagyteljesítményű tüzérségi fegyverektől a nagy magasságú léggömbökkel felfüggesztett hosszú csöveken át a részecskéket szétszóró repülőgépekig.
A kén-dioxidnak a légkör felsőbb rétegeibe történő pumpálásának ötlete érthető módon sokakat aggaszt.
Egyesek attól tartanak, hogy az égbolt egyik féltekén történő elsötétítésének hatalmas, kiszámíthatatlan hatása lenne a klímára a trópusokon, és talán még nagyobb szárazságot okozna a Száhel-övezetben. Mások attól tartanak, hogy ez akadályozná a fotoszintézist. A tudósok azonban más geomérnöki lehetőségeket is vizsgálnak. Nyilvánvaló, hogy sok mindent még nem tudunk erről a technológiáról, és arról, hogy ez miként működne az egész bolygó szintjén. Vannak azonban olyan okok, ami miatt el kellene kezdenünk a kutatásokat a geomérnöki technológiák terén.
A legfontosabb szempont ezzel kapcsolatban, hogy ez az egyetlen ismert megközelítés, amely lehetővé teszi a globális hőmérséklet jelentős mértékű csökkentését alacsony költségek mellett.
A Copenhagen Consensus számára végzett kutatások azt mutatják, hogy csupán 9 milliárd dollárból (amit 1900, tengeri vizet permetező hajó építésére lehetne fordítani – a vízcseppek tenger feletti felhőzetbe történő permetezésével több napfény verődne vissza – a szerk.) meg lehetne akadályozni az erre az évszázadra előre jelzett teljes hőmérséklet-emelkedést. Ez egy óriási lehetőség, ha figyelembe vesszük azt, hogy 60 ezer milliárd dollárnyi kár következhet be ebben az évszázadban, ha nem fékezzük meg a globális felmelegedést.
Ráadásul a geomérnökség lehetővé tenné a globális átlaghőmérséklet nagyon gyorsan történő megváltoztatását. Bármelyik, a fosszilis energiaforrások csökkentésére irányuló hagyományos politika megvalósítása évtizedekig tart, és fél évszázadba telik, mire bármilyen észrevehető hatást gyakorol az éghajlatra. Ezzel szemben a Pinatubo vulkánhoz hasonlóan a geomérnökség szó szerint hetek alatt csökkentheti a hőmérsékletet. A geomérnökség az egyetlen módja a felmelegedés gyors megfékezésének.
Egyértelmű, hogy mik a lehetséges buktatói ennek a módszernek, azonban, ha valódi katasztrófával nézünk szembe, akkor biztosan azt szeretnénk, ha ez a lehetőség is rendelkezésre állna.
Természetesen csupán a hőmérséklet emelkedésének megakadályozása nem oldana meg minden, a klímaváltozással kapcsolatos problémát. De ne feledjük, egyetlen reális klímapolitika sem kecsegtet az összes (vagy akár a legtöbb) klímaváltozási probléma megoldásával. Ha a geomérnökség kevés vagy semennyi mellékhatással meg tudná előzni a klímaváltozás miatt bekövetkező várható károk jelentős részét, akkor az elképesztően hasznos beavatkozás lenne az emberiség számára. Jelenleg olyan szén-dioxid-csökkentési politikát fontolgatunk, amelyek több százbillió dollárba fognak kerülni, viszont nem sokat segítenek. Ha ehelyett 9 milliárd dollárt fordítanánk a klímaváltozás jelentős részének kezelésére, akkor óriási összegű forrás maradna arra, hogy más módon tegyünk jót.
Néhány kutató kitart amellett, hogy nem kellene még a geomérnökség kérdését sem megvizsgálni, mert az elfogadhatatlan kockázatokkal járna együtt. De ezt nem tudhatjuk előre, ha nem vizsgáljuk meg alaposan a kérdést. Miután a geomérnökség olyan kevés pénzbe kerül, nagy a kockázata annak, hogy valaki – egy ország, egy magányos milliárdos vagy akár egy elszánt NGO – mégis próbát tesz vele. Azt szeretnénk, ha mindenki teljes képet kapna a kérdésről, mielőtt ez megtörténne.
Emiatt a Copenhagen Consensus-nak dolgozó, a geomérnökség előnyeit vizsgáló kutatók azt javasolták, hogy a geormérnökségre vonatkozó kutatások pár tízmillió dolláros összeggel kezdődjenek el, majd évtizedek alatt növeljék azt néhány milliárdra. Ez egy ésszerű befektetési szint lenne annak bebizonyítására, hogy a geomérnökség valóban működőképes lehet. Emellett ezzel a lehető legkevesebb kárt okoznánk, és mindenki megfelelően tájékozott lenne a geomérnökség előnyeiről és hátrányairól.
Nem kellene most azonnal belekezdenünk a geomérnökségbe, mivel a technológia még nem áll készen, és még nem tudunk eleget róla. Mindamellett egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne végezzünk kutatásokat a geomérnökség terén. Elképzelhető, hogy ez bizonyul majd a Föld megmentésére vonatkozó legjobb tervnek.
Forrás: Bjorn Lomborg, Copenhagen Consensus, Stanfordi Egyetem, portfolio.hu
