A barack szóhasználat a hétköznapokban nem mindig jelöli egyértelműen, hogy mely gyümölcsfajra is gondolunk. Azonban a barack szó hallatán valószínűleg mindannyiunknak összefut a nyál a szájában, mert sajátos íze és harmonikus zamatvilága a legelőkelőbb helyre sorolja a fogyasztók körében, fogyasszuk bármelyik barackot is. Az, hogy kinek melyik barackfaj a kedvence, az egyéni kérdés. Olyan ez futball hasonlattal élve, mintha a Barcelonát a Real Madriddal hasonlítanánk össze, főleg, hogy a két csapatot legendás, zseniális magyarjaink emelték a futballvilág csúcsára.
Azonban mindkét barack, legyen az kajszibarack vagy őszibarack termesztési szempontból nem egyszerű téma, gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi két évben a kora tavaszi fagyoknak köszönhetően, mely nem csak hazánkban, de Európa szerte is jelentkezett, szinte kóstolni sem tudtuk. Így azokban az években, amikor termés mutatkozik a fákon, nagyon meg kell becsülnünk. Ez nem azt jelenti, hogy hozzá sem szabad nyúlnunk a terméshez és mindent a fán kell hagynunk, mert azzal pont az ellenkezőjét érjük el. A termés nélkül maradt fák a következő évben jellemzően túltermést produkálnak. Ha ezt a túltermést a fákon hagyjuk, akkor a következő évben az esetleges fagyveszélytől függetlenül is alternálni fog a fa, vagyis szakaszos, kihagyó termőév lesz. A termés nélkül maradt fák túlzott, erőteljes vegetatív növekedéssel válaszolnak, ami hiányos termőrészek kialakulását eredményezi, így újra felborul a termőegyensúly.
Arra kell törekednünk, hogy minden évben legyen bőséges terméskezdemény a fákon, a virágzáskori fagyos időszak kivételével. Ha ez nem így van, akkor döntően termesztési hibát követtünk el, ami az előző évben keresendő, mely jellemzően a termésszabályozás elmaradásából és/vagy nem megfelelő kivitelezéséből adódik. A ritkítás nélkül maradt, vagy nem kellően ritkított barackfák termései aprók, sok esetben be sem érnek, jellemző az érés előtti hullás, a zamatanyagok, a tárolhatóság és az élvezeti – beltartalmi értékei pedig jócskán elmaradnak az adott fajtára jellemző kívánatostól.
A tavalyi évben a kajszifák termés nélkül maradtak a virágzáskori fagyos időszaknak köszönhetően, így sok virágrügyet tudott képezni a fa, ami idén látványos gyümölcsberakódást eredményezett fajtától függően. A kajszi termőrészeiből adódik, hogy majd minden nóduszon képes gyümölcsöt kötni. Az előzőekben vázolt okok miatt ezt nem hagyhatjuk meg. Idén jó berakódás volt, így akár a kötődött gyümölcsök felét is eltávolíthatjuk. A ritkítás ideje is fontos tényező, a csonthéj keményedésének kezdetéig végeznünk kell. Az elvirágzástól számítva 25-30 nap áll rendelkezésre. Idén későn virágzott a kajszi, de május végéig be kell fejeznünk. Rövid termőnyársakon 1-2 db gyümölcs, hosszú termővesszőkön 8-10 cm-enként maradjon 1-1 gyümölcs, tehát egy 80- 100 cm hosszú termővesszőn se hagyjunk 8-10 db gyümölcskezdeménynél többet.
Az őszibarack még igényesebb a megfelelő ritkítás elvégzésére, lévén lényegesen nagyobb gyümölcsről is van szó, hasonló termőrészeken. A ritkítás mértékét 25-50% között határozhatjuk meg. Ha bátortalanok vagyunk és „sajnáljuk” a gyümölcskezdeményeket eltávolítani, vagy nem eleget szedünk le, akkor semmilyen méretnövelő hatást nem érünk el, csupán tehermentesítjük a fát.
Szokás mondani, ami tudjuk, hogy a hétköznapi életünkben nem helytálló, hogy a méret a lényeg, ez az őszibarack estében viszont hatványozottan igaz. A kereskedelem elsőszámú minőségi értékmérője a gyümölcs nagysága, ez határozza meg a gyümölcs piacosságát, értékét, a fedőszín borítottság, íz csak ezután számít. Ehhez azonban ritkítani kell, megfelelő időben és mértékben. A ritkítás mértékét a termővesszőnként meghagyandó gyümölcskezdemények darabszámában adjuk meg. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy 20 levél szükséges 1 db gyümölcs kineveléséhez. A ritkítás eredményessége döntően függ a megfelelő időzítéstől. A teljes virágzástól számított 30-35. naptól kezdve kezdhetjük, amikor az életképes gyümölcskezdemények kötődnek (kis dió nagyságúak -22-27 mm) és a csonthéj keményedésig tart, mely a teljes virágzást követő 45-50. napon fejeződik be. Vagyis eddig kell a ritkítást befejezni. Ökölszabályként az alábbi terheléssel számoljunk: rövid 5-10 cm- es nyársakon 1db, rövid termővesszőkön (20-40 cm) 2-3 db, hosszú termővesszőkön (40-60 cm) legfeljebb 4-5 db gyümölcsöt hagyjunk, mely természetesen a metszéskor meghagyott optimális termővesszőszám mellett értendő.
Hazánkban a kézi gyümölcsritkítás a legmegbízhatóbb, a várhatóan egyre gyakoribb virágzáskori fagyos időszakok is ezt indokolják. Virágot ritkítani hazánkban, ezért mindkét gyümölcsfaj esetén erősen kockázatos. Kisebb kertekben kézzel válogatva ritkítunk, először az apró, fejletlen gyömölcskezdeményeket szedjük le, majd beálltjuk a megfelelő darabszámot. Nagyobb ültetvényeken rugalmas pálcával gumi védőhüvellyel a végén ütnek a sűrűn kötődött gyümölcsök közé. A vegyszeres ritkítás még kísérleti stádiumban van, de integrált termesztésben egyébként sem engedélyezett.
A minőségi kajszi és őszibarack gyümölcsök szedése, továbbá a szakaszos terméshozás elkerülése végett is a termésszabályozás átlagos kötődés esetén is kihagyhatatlan termesztéstechnológiai folyamat. Bíztatunk ezért minden kajszi és őszibaracktermesztőt, hogy időben és megfelelő módon, bátran ritkítsuk a gyümölcsöt.
Forrás: NAK/ Komma László
