Folytatva a három hete indult sorozatunkat, most a helyi önkormányzatok szintjén járjuk körbe az aszálykárok elleni védekezés lehetőségeit.Azt tudjuk, hogy a települési védelmi bizottság elnöke a polgármester. A gyakorlatban ár- és belvízveszély estén ez a megoldás működik. Az aszálykárok elleni védekezés azonban még további fejlesztésre szorul.
1) Minden polgármesteri hivatal falán szükség lenne egy, a település mikro-vízgyűjtő területeit ábrázoló térképre.
2) Mivel aszály idején, éppen a növények kapilláris vízemelő képessége miatt létkérdés a talajvízszintek alakulása, ezért ennek a térképnek mutatnia kell a helyi talajvízjárási viszonyokat, azaz a minimális, átlagos és maximális talajvízszinteket a település területének az agro-hidrogeológus által kijeelőlt jellemző pontjain. Ehhez ezekre a pontokra talajvízszint jelző csőkutakat célszerű telepíteni, de ezek hiányában az ásott kutak éves vízszínt ingadozása is nagyon sok információt ad.
3) Hidrológus mérnöki munka az adott településen fellelhető állandó és időszakos vízfolyások meder-duzzasztásának a hatásvizsgálata a talajvízszintek felszíngörbéinek az alakulása szempontjából.Összességében a polgármesternek napra kész adatsorral kell rendelkeznie arról, hogy az adott településen melyik ásott kútból az adott hónap adott dekádjában, tehát egy 10 napos periódusban mennyi víz kiemelése engedélyezhető a talajvíz káros mértékű lesüllyedése nélkül.Könnyen belátható, hogy a települések mezőgazdasági területeinek az aszálykárok elleni védelme pontos, hidrológiai és természetesen meteorológiai adatokon alapuló folyamatos vízhasználati tervezéssel kezdődik és végződik.
4) Pontosan ismerni kell az adott település mikro-vízgyűjtőin a vízháztartást meghatározó hozzáfolyást, a csapadék éves alakulását, a talajok víznyelőképességét, illetve az adott mikro-vízgyüjtőről elfolyó víz mennyiségét és az elpárolgás (evaporáció = elpárolgó víz a talajról, szabad vízfelületekről; transpiráció = a növények életműködése során elpárologtatott víz) éves adatsorait. Ezek összességében a vízháztartási egyenlet fontos elemei, amelyek a hidrológus kezében olyanok, mint az asztalos kezében a szög meg a kalapács.Összefoglalva: érzékeltetni akartam, hogy még a megváltozott klimatikus viszonyok körülményei között is lehet találni a víztakarékos mikro-öntözésekhez elegendő vizet, de ehhez feltétlenül szükséges a hidrogeográfus, a hidrogeológus és végül a hidrológus olykor aprólekos és lelkiismeretes munkája.Küldi: Dr. Paál Sándor, KPE elnökségi tag
