A szaúdi diplomácia kezd olyan magatartást felvenni, mint amilyennel egykor az el nem kötelezett országok mozgalma próbálkozott
Arabia Felix, vagyis Boldog Arábia, a mai Szaúd-Arábia mostanság akkor lesz igazán boldog, ha sikeresen zárul az általa e hét végére összehívott, az ukrán háború lezárást célzó nemzetközi tanácskozás. Az egykor csak teveversenyeiről híres sivatagi királyság ma már nem elégszik meg az olajból származó hatalmas jövedelmének köszönhető gazdagsági befolyással, többet akar. Szeretne globálisan is jelentős politikai tényezővé válni.
Szokatlan időpontban és helyszínen ülhetnek tárgyalóasztalhoz azok az országok, amelyek nem részesei az ukrajnai háborúnak, csak éppen megunták, hogy a konfliktusnak se vége, se hossza, a fegyverszüneti megállapodásról és a leendő békeszerződésről a nemzetközi politikában, mint valami távoli elképzelésről esik csak szó. Az „állóvízbe” Szaúd-Arábia dobott egy hatalmas követ, amikor Rijád úgy döntött, hogy e hét végére, a gyakorlattól eltérően, a tomboló nyári hőség kellős közepén, nemzetközi békekonferenciát hív össze.
Az is erősen szokatlan, hogy egy muszlim ország ilyen hatalmas „projektbe” vágja a fejszéjét. Az iszlám államok, pláne a közel-keleti térségben, elsősorban a régió ügyeit szokták egymással megvitatni. Az új világrendben most már ehhez a változáshoz is hozzá kell szoknunk.
Az ukrajnai konfliktusban nem résztvevő államok mellett a meghívottak listáján szerepel Ukrajna, az Egyesült Államok, az Európai Unió is. Nagyon jelentős fejlemény, hogy a legfontosabb fejlődő országok, például India és Brazília is ott lesz a konferencián, de jelezte részvételi szándékát Dél-Afrika, Indonézia, Argentína, Egyiptom, Mexikó, Chile és Zambia is. Viszont nem kapott meghívót Oroszország, amely azt a kérdést veti fel: a Kreml nélkül hogyan lehet bármi érdemi megbeszélést tartani?
Viszont, ha végig gondoljuk az ukrán, az EU-s és az amerikai álláspontot, akkor jelenleg elképzelhetetlen, hogy ez a három „tényező” egy asztalhoz üljön a békéről tárgyalni Putyin embereivel. Tehát, ha az a szaúdi megközelítés, hogy első lépésként az azonos véleményen lévő „elemeket” próbálják a fejlődő országok „körbejárni”, majd ennek esetleges eredményével létrejövő diplomáciai csomaggal Moszkvában házalni, akkor még sikertörténet is lehet a dologból.
Ami biztos, hogy Rijád így el fogja kerüli az olyan kudarcot, mint amilyen a Putyin–Biden találkozó volt Genfben, 2021 végén. A felek kifejtették saját álláspontjaikat, majd leszögezték, hogy semmiben nem értenek egyet, búcsúzóul még jól meg is fenyegették egymást.
A leendő szaúdi nemzetközi találkozónak van egy érdekes aspektusa is. A szaúdi diplomácia kezd olyan magatartást felvenni, mint amilyennel az el nem kötelezett országok mozgalma „fénykorában” próbálkozott. Vagyis, a keleti és nyugati hatalmi pólus mellett, vagy közte, egy harmadik erőt kiépíteni. Az 1961-ben Belgrádban létrehozott mozgalomban olyan jelentős államok vettek részt, mint India, Egyiptom, az egykori Jugoszlávia, vagy, mint Indonézia.
A harmadik hatalmi erő kiépítése többek között azért vallott kudarcot, mert az el nem kötelezett országok kezdetekkor és részben a későbbiek folyamán sem rendelkeztek azzal a technikai tudással, amellyel a nyugati államok a globális dominanciájukat biztosították. Nem is beszélve a szűkös anyagiakról. Hol volt akkor még a technikailag fejlett India, vagy éppen az olaj jövedelméből dúsgazdaggá lett Szaúd-Arábia. A sivatagi királyságot akkor még a fekete arany mellett híres teveversenyiről ismerték.
Az el nem kötelezettek eredeti tervei irreálisak voltak, mert a NATO-hoz és a Varsói Szerződéshez hasonló szoros szövetséget akartak létrehozni. Ami azért sem volt lehetséges, mert a tagállamok többsége, vagy az egyik, vagy a másik tömbnek volt politikailag, gazdaságilag, vagy éppen katonailag kiszolgáltatva. A mozgalomnak 1979-ben kellett szembenéznie történetének legnagyobb kihívásával, amikor Szovjetunió megtámadta Afganisztánt. Sok tagállam támogatta az inváziót, de a muszlim országok elítélték azt. A Szovjetunió felbomlása után és az egypólusú világ kialakulását követően a mozgalom sokat vesztett jelentőségéből.
Az el nem kötelezettek mozgalmának létrejöttét a globális tömbrendszer váltotta ki, ezért annak megszűnése után a szervezetnek újra kellett volna fogalmaznia létezésének indokait. A jelenlegi helyzetben viszont a tagállamok között új ellentétek is keletkeztek. Így a karakterisztikus célok megfogalmazására, amelyek új identitást adtak volna a mozgalomnak, nem került sor. A több mint hat évtized alatt sokat fordult a világ, az egyik alapító állam, Jugoszlávia megszűnt, a kelet-európai országok a NATO és az EU tagjai lettek – ezért Ciprus és Málta ki is lépett –, Belarusz maradt az egyetlen európai tagállam.
Az el nem kötelezettek mozgalmának mostani orosz–amerikai ellentétek korszakában ismét lenne létjogúsága és ezt a sivatagi királyság valószínűleg felismerte. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Rijád életet akar lehelni a „tetszhalott” állapotában, még ma is létező el nem kötelezett országok mozgalmában. A 120 tagállammal rendelkező el nem kötelezettekből többen is kiemelkedtek, részben technikai felkészültségük, anyagi jólétük, a környezetükre gyakorolt befolyásuk – például Dél-Afrika – miatt. Úgy néz ki, hogy Szaúd-Arábia ezeket az országokat kezdte maga köré gyűjteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy az eddigi regionális hatalmi státuszból, globális politikai befolyással rendelkező állam legyen.
Új mozgalomról nincs szó, mivel a szaúdiak tanultak a múltból és nem akarnak egy homogén szervezetet létrehozni, ami lehetetlen vállalkozás is lenne. Helyette inkább egy-egy cél elérésére koncentrálnának, és ehhez keresnének partnereket, azon államok közül, amelyek túlléptek saját árnyékukon és valamilyen formában befolyással rendelkeznek a világon.
Az ukrajnai háborút lezárni készülő konferencia ezt a rijádi célt szolgálja.
Forrás: Magyar Hírlap
