Halottak napja óta foglalkoztat a padmaly. Sok ismerőst megkérdeztem, nem is hallotta még ezt a szót, néhányan tudtak róla, de anélkül, hogy fogalmuk lett volna annak jelentéséröl. Egyetlen személy akadt – foglalkozására nézve etnográfus – aki ismerte a szót és annak jelentését is, de maga soha nem találkozott vele a gyakorlatban
Ezért is írom le az ezzel kapcsolatos csekély ismereteimet, hogy legalább olvasóim tudását gyarapítsam.
Még tizenéves voltam, amikor vidéki nagymamám elmondta, hogy ó majdan azt szeretné, ha padmalyosan lenne eltemetve, nem szeretné, ha földet szórnának a koporsójára.
Elmagyarázta, hogy ilyenkor megássák a sírt, majd lent az egyik oldalán / Ö azt kérte, hogy jobbról / egy koporsónyi helyet külön kiásnak, és ott helyezik el a koporsót.
Addig én nem hallattam a szót sem, és nem láttam ilyen temetést.
Pár év múlva vastag deszkákat szerzett be keményfából, és kérte, hogy ezek legyenek elhelyezve a koporsót mellé, így a föld nem éri a koporsót.
Elmondta azt is, hogy kiket kélt fel sírásónak, ezek mind erös, középkorú rendes emberek voltak, Akkoriban ez a felkérés megtisztelő volt; fizetett munkás szóba sem jöhetett, Ott állt évekig a pálinka, amit sirásáskor ki kellett vinnem az embereknek, és meghagyta, hogy a halotti torra is illik őket meghívni.
1971 év szeptemberében rövid betegség után nagymamám elhunyt,
Temetése úgy történt, ahogy azt kívánta.
Bár a falu messze van és eltelt több mint ötven esztendő, minden évben egy-két alkalommal felkeresem sírját.
Az ottani ismerősöknél rendszeresen érdeklődöm, de ełmondásuk szerint azóta sem került sor padmalyos temetésre. Hogy valahol dívik-e még ez a szokás, azt nem tudom, de nem tartom rossz megoldásnak, főleg most, hogy egyre fogy a temetkezésre igénybe vehető terület, hiszen igy az eredeti sírmélységben még el lehet helyezni egy további koporsót
Bárhogy is kerül sor a temetésre, halottainkra gondoljunk hálás szeretettel, nyugodjanak békében.
Dr. Bakos Zoltán
