Forrás: ng.24.hu
A mélyebb területeken tárolt víz a szárazabb időszakokban segíti a gazdasági haszonnövények túlélését. A Felső-Tiszavidéken a Vízügyi Igazgatóság kihasználta a Tiszának a február első felében tapasztalt nagyobb vízhozamát, és vizet vezetett ki a Folyó környezetébe, a mély fekvésű területekre, valamint a mély-nyomvonalú csatornákba.
A tárolt víz segíti az aszállyal fenyegetett időszakokban a növények túlélését. A megőrzött vizet át lehet vezetni a kiszáradó szántóföldi és kertészeti kultúrák területeire. Ez kedvezően hat a természetes élőhelyekre és a mikroklímára, amely képes mérsékelni a légköri aszályt.
„…… A klímaváltozás hátrányai elsősorban a magyar Alföldön tapasztalhatóak.
2022-ben láttuk az addig soha nem tapasztalt szárazságot. Az árvízből és a belvízből minél többet el kell raktározni a talajban és a hullámtereken. …” írja a ng.24.hu.
A WWF Magyarország egyik mintaterülete a Beregi mély-ártér. Ez alkalmas jelentős mennyiségű víz befogadására.
2024. február 13-14-én a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) a Tiszán levonuló árhullámból a Beregi tározóba engedett vizet.
„…… A mostani alkalommal várhatóan egy közel 7 kilométeres csatornaszakaszt, illetve az ezekhez kapcsolódó mély területet mintegy félmillió köbméternyi vízzel tudtunk feltölteni. A vízbeeresztés javítja a csatornák környezetében az élőhelyek állapotát, kedvező hatása van a környező mezőgazdasági területeken a talaj vízháztartására. …”. Említette a legfontosabb gondolatokat Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók Programjának szakértője.
A helyi gazdálkodók fel tudják használni azokat az öntözési támogatásokat, amelyeket az Agrárminisztérium biztosít, és a helyi falugazdász-hálózat segítségével érhetőek el. De! Mindenképpen az alap a megfelelő mennyiségű vízkészlet.
Az öntözés a mezőgazdaság-tudományok speciális szaktudománya.
Néhány öntözési fogalom.
A talaj diszponibilis = hasznosítható vízkapacitása nem más mint a növények által a talaj pórusaiból felvehető vízkészlet. A mennyisége megegyezik a vízkapacitás és holtvíztartalom (a gyökérzet által fel nem vehető vízkészlet) mennyiségének a különbségével.
A laza szerkezetű homok talajok jellemző hasznosítható víztartalma a beszivárgott csapadék százalékában: 80%.
A laza szerkezetű talajon a talaj-részecskékhez (aggregátumhoz) erősen kötődő, azaz az aktív gyökérzóna nedvszívó erejét meghaladó víztartalom általában 20%.
Közép kötött vályog talajok jellemző hasznosítható víztartalma a beszivárgott csapadék százalékában: 51%. A talaj-részecskékhez erősen kötődő víztartalom jellemzően 49%.
Kötött agyagtalajok esetében a jellemző hasznosítható víztartalom a beszivárgott csapadék százalékában: 28%. A talaj-részecskékhez erősen kötődő víztartalom átlagosan 72%.
Ebből a felsorolásból jól látható, hogy minél lazább szerkezetű a talaj, annál nagyobb arányban képes a növény felvenni a vizet a beszivárgó csapadékból. Lényeges a földműveléstan egyik alaptétele, nevezetesen az, hogy egyfelől a vetéshez laza szerkezetű talajt hozunk létre a szántott réteg legfelső szintjén, – és ez a vetőágy – majd a vetést követően a talajfelszínt hengerrel tömörítjük, éppen annak érdekében, hogy mérsékeljük a talajnedvességnek a talajfelszínről történő elpárolgását.
A talajok vízbefogadó képessége, azaz a víznyelő képesség fontos tényező. Ebben is a laza szerkezetű talajok a kedvezőek. Ugyanakkor érdemes számolni azzal, hogy a fagyott felszínű talajok felületén a vízelvezető árkok irányába elfolyik a lehullott csapadék. A fagyott felszínű talajt öntözővízzel nem árasztunk, mert a víz ebben az esetben nem a talajba szivárog, hanem folyik a talajfelületen.
Tartós szárazság esetén a levegő páratartalma rendkívül alacsony, kialakul a léköri aszály, ami a növényeket intenzív párologtatásra kényszeríti, és ez a kelleténél gyorsabban meríti ki az aktív gyökérzóna hasznosítható vízkészletét. A növények párologtatását az öntözéstudomány transpirációnak nevezi, a talaj felületéről történő elpárolgást pedig evaporációnak. E kettő együtt az evapotranspiráció.
A vésztartalék a kapilláris vízemelésben rejlik. A növények képesek a kapillaritás fizikai jelenség segítségével az aktív gyökérzóna alatt elhelyezkedő altalajból is vizet felvenni.
A legjobb állapot az, ha a laza szerkezetű talaj egyharmada víz, egyharmada levegő, (és ez fontos növényélettani tényező a gyökérlégzéshez), a további egyharmad pedig szilárd talajrészecske, azaz aggregátum, köznéven talajszemcse.
A laza szerkezetű homoktalajoknak van hátránya. A homoktalaj arra képes, hogy a lehullott csapadékot gyorsan elengedi az altalaj irányába. Ezért a homokos területeken fontos az időnként zöldtrágyának vetett növények talajba szántása, – természetesen a cellulózbontó baktériumok felszaporodása miatt nitrogén kiegészítéssel – és a szerves-trágyázás. A homokon fokozottan kell növelni a talajba juttatott szerves anyagot, mert ez nem csak kedvezően hat a talajnedvesség megőrzésére az aktív gyökérzóna szintjén, hanem ugyanott segíti a talaj mikrobiális-életét is.
Üzemgazdasági szempontból fontos az optimális vízellátás költségtakarékos megvalósítása.
Örömteli, hogy a mostani mezőgazdasági kormányzat már hosszú évek óta megalkot minden olyan jogszabályt, ami segíti az öntözött területek bővítését.
Dr. Paál Sándor (PhD) c. egyetemi docens.a Kisgazda Polgári Egyesület Országos Elnökségének tagja
