A címben foglaltak megítélésem szerint mindenki számára egyértelműnek tűnnek, de az alábbi jogeset is azt tanúsítja, hogy ez nem mindig van így.
Az alapügy felperese végrehajtási eljárás során szerezte meg az indítványozók által használt ingatlan tulajdonjogát. Levélben közölte az alperesekkel, hogy elmaradt és jövőbeni használati díjra tart igényt. Az ismételt felszólítás is eredménytelen volt, ezért fizetési meghagyás kibocsátását kérte, de az ügy ellentmondás folytán perré alakult.
Az indítványozók a jogalapot és az összegszerűséget is vitatták, ennek keretében azt is, hogy ők birtokolnák a felperes tulajdoni hányadát, továbbá állították, hogy bérleti szerződés nem jött létre és a jogalapot azért is vitatták, mert lakbérben nem állapodtak meg.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg a felperes tulajdonszerzésének jogcímét, időpontját és azt is, hogy az indítványozók díjfizetés nélkül használták az ingatlant.
Mindezek miatt marasztalásra került sor és az indítványozók fellebbezését a Törvényszék alaptalannak ítélte meg.
A jogerős döntéssel szemben az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, kifogásolták az elsőfokú bíróság eljárást és a másodfokú bíróság értékelést. Állításuk szerint a felperes jogi képviselőjének meghatalmazása alakszerűségi hibában szenvedett, továbbá sérelmezték, hogy az indítványozó képviseletét is ellátó alperes távollétében (amely távolmaradásra betegség miatt került sor) hirdettek ítéletet.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem tartalmaz önállóan is értékelhető indokolást, ezért érdemi vizsgálat lefolytatására nem volt lehetőség. Kifejtették azt is, hogy az elsőfokú eljárás során bekövetkezett sérelmeket fellebbezésükben az indítványozók nem kifogásolták, így annak érdemi alkotmányjogi vizsgálatára nem volt lehetőség.
Kifejtették azt is, hogy az eljárás egyes elemeinek törvénysértő volta önmagában nem eredményez szükségképpen Alaptörvény-ellenességet.
Azt kellett tehát vizsgálni, hogy megkérdőjelezhető-e a bírósági eljárás egészének tisztességes volta. Ilyen okot nem találtak.
Mindezek miatt az indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasították.
Az indítványozók felszólítására 2019. februárban került sor, az Alkotmánybíróság 2024. márciusban hozta meg a fent ismertetett döntését. Évek teltek tehát el úgy, hogy az ingatlan használói tudatában voltak annak, hogy nem ők rendelkeznek tulajdonjoggal, nincs olyan jogcímük, mely az ingyenes használatot biztosítaná, ezért eljárásuk semmiképp nem tekinthető jóhiszeműnek. Valamennyiünk számára alapvetőnek tűnik, hogy a más ingatlanának használata következményekkel jár, ezért helyesebb ha felesleges pereskedéssel nem terheljük sem magunkat, sem a bíróságokat.
Dr. Bakos Zoltán
KPE szakértő
