A Kisgazda Polgári Egyesület elnöke, Erdős Norbert közös emlékezésre hívja az ország gazdáit és polgárait. Nagyatádi Szabó István halálának századik évfordulója alkalmából, a kisgazda politikus szülőházának, mellszobrának és sírjának ünnepélyes megkoszorúzására, Csokonyavisonta Önkormányzata és a Nagyatádi Szabó István Alapítvány szervezésében, továbbá a Kisgazda Polgári Egyesület és az Agrárminisztérium támogatásával, november 2-án, szombaton, délelőtt 10 órától kerül sor Csokonyavisontán.
Földművelők nélkül nem tudnánk mit tenni az asztalra, és a vidék sem lehetne teljes nélkülük. A paraszti társadalomnak is – amely kifejezés napjainkra igen pejoratívvá vált a köztudatban – alkalmazkodnia kellett a XXI. század modernizációjához, azonban mindeközben megőrizte hagyományait, és a természettől elidegeníthetetlenül kemény munkával dolgozik mindannyiunk élelmezéséért a földeken.
Munkájuknak és a társadalomban betöltött szerepüknek eredményeként nem csak az elődök, napjaink termelői is méltó módon kiérdemelték, hogy valamennyiükre minden évben megemlékezzünk egy emléknap alkalmából.
Az Országgyűlés 2018-ban döntött arról, hogy Nagyatádi Szabó István, az egykori „csizmás” földművelésügyi miniszter születésnapját, szeptember 17-ét a földművesek emléknapjává nyilvánítják.
A 2018-ban hivatalosan is elfogadott országgyűlési határozat a következő indoklással iktatta be szeptember 17-ét a Földművesek Napjának:
„…az emberiség számára a kultúra és a civilizáció időszaka azzal egyidejűleg kezdődött meg, hogy az ember megtanult földet művelni. A földművelésnek a kezdetektől három alapvető eszköze van: a termőföld, az emberi munka és a hozzáadott tudás. […] A földműves verejtékes munkájával és a háborúban kiontott vérével kiszolgáltatottan is a haza szolgálatára állt”.
Mindezt szem előtt tartva, valamint kiállva a termőföldek igazságos elosztása mellett, Nagyatádi Szabó István megalapította az első országos parasztpártot. Politikai pályája során 1908-tól országgyűlési, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő, 1918–1919-ben pedig az Országos Kisgazdapárt elnöke volt. Ez idő alatt egyik legmeghatározóbb elért eredménye a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésről szóló 1920. évi XXXVI. törvénycikk, ami a földtulajdoni viszonyok aránytalanságait, igazságtalanságait próbálta enyhíteni. A reform a megművelhető területek 4 százalékát, a nagybirtokok jelentéktelen százalékát, a legnehezebben megművelhető területeket érintette, és a nagybirtokosok ellenállása miatt csak kis része valósulhatott meg. Ennek ellenére reményt adott arra, hogy az igazságosabb földtulajdoni viszonyok megvalósulhassanak.
A mintegy száz év alatt mit sem változott a földművelők szerepe, ellenben a környezet és a mezőgazdasági technológiák annál inkább.
A föld, amit művelnek, amellett hogy a munkát és a megélhetést jelenti számukra, ősi köteléket is egyben ember és természet között. Ez a hivatás és életforma nem mellékesen a nemzetgazdaság motorja egy olyan világban, ahol a népességrobbanás miatt az agrárium szerepe mindinkább felértékelődik. Napjainkban a mezőgazdasági munkákat új kihívások nehezítik, gondoljunk csak a klímaváltozásból fakadó viszontagságos időjárás-változásra, az újabbnál újabb kártevőkre és betegségekre, vagy éppen a koronavírus-járvány okozta nehézségekre.
Azonban a ma földművese éppúgy állja a sarat, mint elődei tették azt, a nehéz időkben is talpon maradtak, élelmiszert termelve a nemzetnek. Tevékenységük és létük minden értelemben igazi nemzetmegtartó erőnek nevezhető.
Emlékezzünk meg közösen a „csizmás” földművelésügyi miniszter, hazánk legjelentősebb agrárpolitikusa halálának századik évfordulójáról.
Források:
- MAGYAR MEZŐGAZDASÁG: Varga Tamás: A földművelés hivatás és életforma; https://magyarmezogazdasag.hu/2021/09/17/foldmuveles-hivatas-es-eletforma
- KISGAZDA POLGÁRI EGYESÜLET HONLAPJA: Számos cikk és hozzászólás; https://www.kpe.hu/hirek
