A halak negyedét az olajukért ölik meg. Lehet, hogy teljesen feleslegesen?

Az orvosi szakirodalom nem támasztja alá egyértelműen, hogy Omega-3 zsírsavat extra adagban is be kellene vinni az emberi szervezetbe. Ez pedig azért nagyon fontos, mert ha ez igaz, akkor a zsírsavat táplálék-kiegészítőként előállító teljes iparágra sincs szükség.

Hosszú ideje heves tudományos és részben áltudományos vita folyik arról, hogy érdemes-e extra adag vitaminokat és különféle étrend-kiegészítőket szedni. Az egyik érvelés szerint kizárt, hogy a modern világban egy ember mindig úgy reggelizzen, ebédeljen és vacsorázzon, hogy minden szükséges tápanyagot kellő mennyiségben magához vegyen, ezért szükség van kiegészítésre. A másik véglet szerint mindez ablakon kidobott pénz és erőforrás. Most egy neves amerikai szakújságíró Paul Greenberg egészen új összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Az Omega-3 zsírsav, amely sok étrend-kiegészítőben megtalálható, és ipari előállításának legfőbb forrása a tengeri hal, olyan zsírsavakból áll, amelyeknek a jellemzője a hosszú szénlánc, egy olyan rész, ahol szénatomok kapcsolódnak egymáshoz, számos ponton kettős kötéssel. A szénlánc első szénatomját alfának, az utolsót pedig omegának nevezik. Ha az omega végéről nézzük a molekulát, és a harmadik illetve negyedik szénatom között találjuk a lánc első kettős kötését, és akkor egy Omega-3 zsírsavról van szó. Greenberg nem megy szembe azzal az általánosan elfogadott véleménnyel, hogy az Omega-3 zsírsavak fogyasztásának kedvező élettani hatásai vannak. Azt viszont állítja, hogy az orvosi szakirodalom nem támasztja alá, hogy Omega-3 zsírsavat extra adagban is be kellene vinni az emberi szervezetbe. Ez pedig azért nagyon fontos, mert ha ebben igaza van, akkor a zsírsavat táplálék-kiegészítőként előállító teljes iparágra sincs szükség. Elég éles kérdésről van szó, mert rengeteg halat halászunk le, és egy jelentős részüket csak azért, hogy Omega-3 étrend-kiegészítő legyen belőle. Nagy pénzek forognak ebben a bizniszben, Greenberg adatai szerint évente 20-25 milliárd kilogramm halat vesz ki az ember a tengerekből úgy, hogy azok sosem kerülnek az étkezőasztalra, hanem feldolgozzák őket olajukért. Ez a teljes globális halászat egynegyede.

Túl sok halászhajó cirkál túl kevés halért: tovább bővül a globális haltermelés a következő évtizedben, annak ellenére, hogy a tenyésztett állomány korábbi robbanásszerű növekedése lassul és vadon élő halak halászata kiegyenlítődni látszik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO = Food and Agriculture Organization of the United Nations) szerint a halászat és akva kultúra helyzete meg fog erősödni. 2030-ra a halászat és az akva kultúra összesített kibocsátása 201 millió tonnára nő majd. A prognosztizált érték 18%-kal haladja meg a jelenlegi 171 millió tonna élőhal-tömegű termelési szintet. A jövőbeni növekedés azonban folyamatos fejlesztéseket igényel, melyek magukba foglalják a halászati gazdálkodási rendszerek erősítését, a veszteségek és a hulladék mérséklését, illetve bizonyos problémák kezelését, mint az illegális halászat, a vizek szennyezése és az éghajlatváltozás. „Az ágazatban vannak még kihívások, ilyen például a nem fenntartható halászat arányának csökkentése,” – mondta a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva. (Forrás: greenfo.hu – A szövegközi kép illusztráció. – A kép forrása: rchungary.unas.hu)

A Polgári Kisgazdák szakértői szerint az emberiség biztonságos élelmezése érdekében nem csak az édesvízi halászatot kell fejleszteni, hanem a tengeri halászatra vonatkozóan is egy sor nemzetközi egyezmény kidolgozására van szükség a halállomány fenntarthatósága, megújulása, és a környezetvédelmi feladatok tisztázása érdekében. Az utóbbiak keretén belül a mikro-műanyag és polietilén-palack hulladékokra vonatkozó nemzetközi szabályozás elengedhetetlen. Tarthatatlan állapot, hogy a halak helyett ma már hatalmas műanyag-palack szigetek úszkálnak a tengereken. Éppen ezért a Polgári Kisgazdák elsősorban a természet értékeit hasznosító ember felelősségét húzzak alá. Megjegyezni kívánjuk, hogy léteznek nemzetközi egyezmények, amelyeknek kedvező hatásuk lehetne, feltéve, ha betartják, és betartatják ezeket. A szabályok nem sokat érnek, ha nyilvánvalóan a tengerek és az édesvizek túl-halászata folyik, tevőlegesen pedig alig lépnek fel ez ellen. Azt pedig nagyon nem szeretnénk, ha a halak védelme érdekében ott, és azokkal szemben lépnének fel – Afrikában és Ázsia egyes részein -, ahol éhező emberek vannak. (KPE)