A magbankok feladata, hogy váratlan környezeti vagy globális katasztrófák esetén lehetővé tegyék a növényvilág genetikai örökségének megőrzését és egy hirtelen kipusztuló faj, fajta vagy növénytársulás visszatelepítését. Ezenfelül a magbankok fontos anyagot biztosítanak a növényfajok kutatási célú felhasználására. A magbankok a génbankok, génmegőrző intézmények speciális fajtái. Jelentőségük a kulcsfontosságú élelmiszernövények esetében is felbecsülhetetlen. A demográfiai előrejelzések szerint 2050-re a Föld lakossága 9 milliárd embert számlál majd. A globális felmelegedés által generált klímaváltozás jelei már ma is érezhetők. A szárazabbá váló éghajlat elsivatagosodással jár, amit csak tetézhet a túlzott vízhasználat. A csapadékos periódusok egyre szélsőségesebbek, a rövid ideig tartó heves esőzések gyakran okoznak talajeróziót. Az ipari termelés és az emberi tevékenység szintén potenciális veszélyforrás. Az ipari növénytermesztés uniformizálódása nemcsak a biodiverzitást, hanem a növények természetes ellenálló képességét is csökkenti, nem beszélve a globális kereskedelem által széthurcolt, az adott területen addig teljesen ismeretlen kórokozókról, kártevőkről, invazív növényfajokról. A 20. század eleje óta csak a mezőgazdasági növényi génforrások 70%-a pusztult el. Minden eddiginél fontosabb szerep hárul a génmegőrzésre.
Génmegőrzés
Az első nemzetközi szerződést 1992-ben ratifikálták. Az ENSZ-egyezményt aláíró országok – köztük Magyarország is – közösen vállalták a földi élet, az emberiség fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges biológiai változatosság és genetikai sokféleség megőrzését. Az idő múlásával arra is fény derült, hogy nemcsak megőrizni, hanem fenntartható módon gazdálkodni is kell a világ genetikai erőforrásaival. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2001-es egyezményéhez hazánk 2004-ben csatlakozott. Egy adott terület növényvilága a nemzeti javak szerves részét képezi. Alapvető érdekünk és feladatunk ennek a vagyonnak a fenntartható, hosszú távú megőrzése, ami nemcsak élelmiszer-biztonsági kérdés, hanem stratégiai érdek, főleg egy rendkívüli agrárpotenciállal rendelkező ország esetében. A génbankhálózat működtetése általában állami feladat. A két nemzetközi egyezmény előírja, hogy nem elég csak létrehozni a gyűjteményeket, hanem a növények (állatok és mikroorganizmusok) ex-situ és in-situ megőrzésének és kutatásának feltételeit is fenn kell tartani. Ezek a törekvések csak átgondolt klímapolitikával, hatékony környezet- és természetvédelemmel együtt teljesíthetők. Az ex-situ nem az eredeti élőhelyen, hanem mesterséges környezetben végzett génmegőrzést, az in-situ pedig az eredeti, természetes élő-helyen folytatott védelmet jelent. A kettő együtt a megőrzés háttérkészletét biztosítja, elsősorban ezen alapul a megfelelő mennyiségű szaporítóanyag hosszú távú hozzáférhetősége. Itthon a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ koordinálja a feladatokat. Vácrátóton őrzik a Pannon Magbank program keretén belül létrehozott gyűjteményben a hazai vadnövények magvait. A gyűjtést a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai intézete koordinálta. Az Európai Unió 2006-ban azonosította a vadon élő fajok élőhelyen kívüli megőrzési programjainak hiányosságait. A stratégiát 2010-ben felülvizsgálták, és deklarálták, hogy 2020-ig a veszélyeztetett fajok legalább 75%-át ex-situ gyűjteményekben őrzik meg, lehetőleg a származási országban. A Pannon Magbank az uniós és nemzetközi vállalásokkal összhangban létrehozta a pannon biogeográfiai régió gyűjteményét. Tápiószelén a mezőgazdasági növények génmegőrzése zajlik, az intézmény egyébként a világ 13. legnagyobb nemzeti, mezőgazdasági génbankja. A gyűjtemény alapját 1959-ben fektették le, dr. Jánossy Andor kezdeményezésére. Az akkor még Országos Agrobotanikai Intézet végezte el a hazai kultúrnövények első génbanki feldolgozását. A magbank külön hangsúlyt fektet a magyar tájfajtákra és a hazai flóra mezőgazdasági és élelmezési szempontból fontos elemeire. Az intézmény gondoskodik a ritka vagy kipusztulással fenyegetett fajok, fajták és tájfajták fenntartásáról és szaporítóanyag-előállításáról.
Mivel a világ növényfajainak ötödét fenyegeti kihalás, és a haszonnövények fajgazdagsága is rohamosan csökken, sok országban fontos helyen áll a génmegőrzés. Az együttműködések, nemzetközi projektek száma is fokozatosan emelkedik. A világon összesen mintegy 1 300 magbank működik, nagyon sokan ezek közül sajnos különféle szempontokból kockázatosnak minősített országok területén. A nemzeti magbankok közötti együttműködés adja a közösségek nemzetközi hálózatát. A skandináv országok már 1984-ben összefogtak, hogy közösen biztosítsák növényviláguk fennmaradását. Nem véletlen az sem, hogy épp norvég pénzből, a Norvégiához tartozó Spitzbergákon (Longyearbyen) jött létre a világ legnagyobb magbankja, a Nemzetközi Magbunker (Global Seed Vault).
A növények Noé bárkájának is becézett létesítmény az Északi-sark közelében kapott helyet, egy atombiztos bunkerben. Ennek a gyűjteménynek a létrehozásánál már tervezési szempont volt, hogy a köztermesztésben lévő élelmiszernövények génkészletét egy globális katasztrófa esetén is megőrizhessék. A 2006 és 2008 között épített génbankot olyan területen helyezték el, ahol a tektonikus mozgások nem veszélyeztetik a gyűjteményt, és a permafroszt (örök fagy) klíma már eleve biztosít egy bizonyos fokú hűtést. A génmegőrzés fenntartható módon valósítható meg. A -18 Celsius-fokon, hűtve és szárítva tárolt magok évszázadokon keresztül képesek megőrizni a csíraképességüket. A gyűjteményben a 2008-as nyitáskor még csak 268 000 mintát tároltak. 2014-ben már 53 nemzeti génbank, egyetem és civil szervezet helyezte el a magmintáit, és további 52 ország írt alá tárolási szerződést. Mára a világ legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményévé nőtte ki magát. A 120 méterrel a föld alatt tárolt haszonnövény-magminták száma ma már 1 074 533-re rúg. A Nemzetközi Magbunker kapacitását 4,5 milliósra tervezték. Sajnos sok ország mégsem hajlandó elhelyezni itt az állományát. Érdekes dokumentumfilm készült a problémáról, Seed Battle (Kees Brouwer, 2014) címen. Hiába alkalmas a Nemzetközi Magbunker a világ élelmiszer-ellátásának végső biztosítékaként működni, ha sok változatos flórájú fejlődő ország nem járul hozzá a magok benyújtásához. Ez a probléma gyakran magáncégek és nemesítőházak által levédett konvencionális és génmódosított fajták esetében is megfigyelhető. Néhány ország esetében háborúk vagy politikai bizonytalanság miatt már megsemmisültek a nemzeti gyűjtemények magmintái. Az első és eddig utolsó visszaigénylés szintén háború miatt történt.
A Nemzetközi Magbunkerből 2015-ben kértek vissza először mintákat. Szíriában a polgárháború miatt működésképtelenné vált az aleppói magbank, a sérült, hiányos állományt csak így tudták visszaállítani. A Száraz Területek Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatási Központja (ICARDA) által elhelyezett 320 dobozból 130-at kellett felhasználni, mintegy 116 000 mintát érintett a probléma. Itt mutatkozott meg először a vészhelyzetre létrehozott gyűjtemény hasznossága. A szokatlanul enyhe téli időjárás miatt 2017 májusában a magbunker alagútjába olvadékvíz jutott be, a nemzetközi hírek pánikot keltettek, amely feleslegesnek bizonyult. A víz nagyon messze volt attól a helytől, ahol a magokat őrzik. Azóta a bejáratot vízhatlanná tették. Az eset azonban jól mutatja, hogy a Nemzetközi Magbunker is csak állandó megfigyelés mellett tekinthető teljesen biztonságosnak. A létesítmény üzemeltetése egyébként nem igényel állandó személyzetet. A gyűjteményt a Global Crop Diversity Trust gondozza. A magtároló kamrákat egy méter vastag, erősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik. A magbunker készleteit csak végső esetben használhatják fel, amikor máshol már nem tárolnak az adott növényből magmintát. A legpesszimistább klímamodellek időjárási változási tendenciáinak elemzésekor sajnos a kutatók gyakran jutnak arra a következtetésre, hogy a magbanki gyűjtemények szerepe a jövőben felértékelődik. Földrengések, atomháborúk, világméretű járványok (most is épp benne élünk egyben) valós veszélyforrást jelentenek. A magbankok nagyon sok esetben garanciát adhatnak egy hirtelen kipusztuló vagy erősen lecsökkenő populációjú faj vagy fajta eredményes visszatelepítésére. A magbankok gyakran nem csak a magok gyűjteményét adják, hanem azt a tudományos munkát is lehetővé teszik, amelyek a genetikai változások felmérését, a növénytársulások stabilitásának és változatosságának fenntartását célzó vizsgálatokat szolgálják. A gyűjtemények készleteivel sok esetben elkerülhető, hogy egy kutatás során feleslegesen bolygassák az eredeti élőhelyet. A visszatelepített mintaterületekkel visszamérhető a törekvések hasznossága. Mielőtt legyintenénk, jusson eszünkbe, hogy – génmódosítás ide, génszerkesztés oda – a Föld flórája marad hosszú távon is a hatóanyag-kutatás és gyógyszerfejlesztés elsődleges háttérforrása. A génmegőrzés lehetővé teszi, hogy termesztésbe vonjunk például egy gyógynövényt – akkor is, ha természetes élőhelyéről már sikerült kipusztítanunk.
Forrás: agraragazat.hu, Söjtöri Andor
