A tengeri füvet gyakran összetévesztik a hínárral, és ritkán kapja meg a neki járó figyelmet, pedig a világ egyik legtermékenyebb ökoszisztémája.
A sűrű víz alatti réteket alkotó tengeri füvek létfontosságúak a halászat fenntartásában, a vízben található szén-dioxid megkötésében és a partszakaszok erózió elleni védelmében, de a jövőjüket súlyosan veszélyezteti az éghajlatváltozás, a szennyezés és az egyéb emberi tevékenység.
A tengeri fűfajok a sekély tengerparti vizekben nőnek az Antarktisz kivételével minden tengerparti régióban. Több száz tengeri faj, köztük a leginkább halászott keszeg, polip, tintahal és alaszkai tőkehal ívó-, bölcső-, búvó és táplálkozóhelyeként szolgálnak.
Csak a Földközi-tengeren a kereskedelmi halászat 30 százaléka olyan halakból származik, amelyek fiatal korukban tengeri fűre támaszkodnak táplálékként és védelemként, de a szabadidős horgászathoz is fontos helyeket biztosítanak a tengerifűrétek.
„Annak ellenére, hogy az óceánfenék nagyon kis részét fedik le, jelentős mértékben hozzájárulnak a halászathoz és a helyi gazdaságokhoz” – mondta Marija Sciberras, a skóciai Lyell Központ, a Heriot Watt Egyetem halászati természetvédelmi adjunktusa, aki azt találta, hogy a halak testtömege összefügg a tengerifű méretével. A fiatal halak növekedési üteme magasabb volt azokon a területeken, ahol kisebb a tengerifű sűrűsége, aminek az lehet az oka, hogy ezeken a helyeken jobban ki vannak téve a ragadozóknak, így a gyorsabban növekvő egyedek nagyobb eséllyel maradnak életben.
A víz alatti réteket időnként felszakítják, hogy új kikötői infrastruktúrát, gátakat vagy partfalakat alakítsanak ki, még akkor is, ha a növények megvédik a partokat a viharok okozta eróziótól.
Azokban a régiókban, ahol a tengeri füvet törvény védi – mint az Európai Unióban –, újra kell telepíteni a növényt. Az erre irányuló kísérletek azonban gyakran kudarcot vallanak – hívta fel a figyelmet Francesca Rossi, a Côte d’Azur Egyetem vezető kutatója.
A tengeri pázsitokat a felettük horgonyzó csónakok is kitéphetik, vagy horgászfelszerelést húznak át rajtuk, csupasz üledéket hagyva maguk után. Évekbe telhet, mire ezek a növénytelepek felépülnek.
Laura Soissons a műtrágyák okozta szennyezést kutatja az Európai Unió által támogatott HEALSEA projekt keretében. Ez fokozhatja az algák növekedését a tengeri fű levelein, ami csökkenti a növényt érő fény mennyiségét, és ezzel lassítja a növekedést. Dr. Soissons azt is megfigyelte, hogy a tengeri füvek gyakran nem mutatják a stressz nyilvánvaló jeleit, amíg el nem érik a fordulópontot, amely után hirtelen összeesnek.
A kutatók azonban módot akarnak találni arra, hogy észrevegyék a stressz jeleit a növényeken, mielőtt annak hatása jóvátehetetlenné válna. Dr. Rossi szerint ezek a megfigyelések más fajok védelmére is felhasználhatók.
Véleménye szerint a tengerifűrétek hanyatlása pusztító a halfajokra:
„Ha nincs olyan élőhely, ahol táplálkozhatnak, elrejtőzhetnek vagy szaporodhatnak, a faj elveszhet. A tengeri fű alapvetően fontos minden part menti ökoszisztéma és az ember számára, mert életet teremt, megvédi az életet és csökkenti a part menti eróziót.”
Egy Földközi-tengeren végzett kutatás kimutatta, hogy a tengerű egyik faja – a Posidonia oceanica – területi kiterjedésének 13–50 százaléka veszett el 1842 és 2009 között, de a fennmaradó rétek is elveszíthették hajtássűrűségük nagy részét és töredezettebbé váltak. Egy másik tanulmány szerint a tengeri fű átlagosan évente 7 százalékkal lesz kevesebb.
Pedig a mennyiségének bármilyen csökkenése hatással lehet az óceánok szén-dioxid-elnyelő képességére is. A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) szerint a tengeri füves rétek akár harmincötször gyorsabban szívják fel a szén-dioxidot, mint a trópusi esőerdők, és bár a tengerfenéknek csak 0,2 százalékát fedik le, évente az óceánok szén-dioxid-tartalmának 10 százalékát kötik meg.
Ráadásul sok szárazföldi növénytől eltérően a szén nagy részét a gyökereikben tárolják, így az pusztulásuk után is a föld alatt marad.
A visszaszorulásuk súlyosbodhat az éghajlatváltozással, amely már most is felmelegíti a tengervizeket és fokozza a savasodásukat. Ez károsítja a kalcium-karbonát szerkezetű növényeket és állatokat, beleértve az apró tengeri növényeket, az úgynevezett korallmoszatokat, amelyek gyakran élnek tengeri füves réteken és fontosak a szén-dioxid-megkötésben.
Forrás: ec.europa.eu, magyarmezogazdasag.hu, Czifrik Katalin fordítása
