(Negyedik rész)
Továbblépve a vízgazdálkodásról szóló cikk-sorozatunkban, most az öntözés technikájáról szólok. Közhely, de nem minden esetben igaz az állítás, hogy az öntözés drága.
Először is, nem is öntözésről kellene szólni, hanem a talajvíz utánpótlásáról.
A növények legfontosabb vízforrása ugyanis a talajból felvett vízkészlet, ami optimális esetben a növény aktív gyökér-zónájában van egyharmad rész levegő, egyharmad rész víz és egyharmad rész szilárd talaj összetételben. Amikor elfogyasztja a növény az aktív gyökérzónából a vizet, a gyökérzet képes az altalajból, egy…két méter mélyről a kapilláris vízemelés jelensége útján még mindig felvenni az életet adó vizet.
A fenti jelenség arra késztet bennünket, hogy elsősorban a talajt töltsük fel vízzel.
A téli félévben, amikor a növényi élet kevésbé aktív, érdemes megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a termőhelyekre gravitációs úton árasztjuk, illetve barázdahúzó ekével készített barázdákon keresztül csörgedeztetjük a felszíni vizeket, hogy azok azután a mélybe szivárogjanak.
Talajvíz utánpótlás az is, ha a környező vízfolyások duzzasztásával emeljük meg a talajvíz szintjét, mert a vízfolyások, víztározók, tavak környezetében a talajvíz szintjének felszíngörbéi a medrekben kialakuló vízszinttől függenek.
Öntözésről, illetve annak hiányáról beszélünk általában, de arról már kevesen beszélnek, hogy az öntözés akkor éri meg, és akkor hatékony, ha azt megelőzi a termőhely vízrendezése és ezt követően a fizikai, a kémiai és a biológiai talajjavítása.
Az öntözés a piramis csúcsa. Az öntözővíz csak akkor képes teljeskörűen hasznossá válni a termesztett növény számára, ha annak termőhelye már vízgazdálkodási és talajjavítási szempontból rendezett.
Tehát máris olcsóbb a termesztett növényeink vízpótlása, ha igyekszünk biztosítani a lehető legjobb talajvízszintet, és a termőhely vízrendezett és a talajának a javított állapotát.
Mindezek után használjuk csak az öntözőgépeket.
Itt is nagy választékot és sokféle technikai megoldást találunk a mezőgazdasági gépeket forgalmazó vállalkozásoknál. Eladásra kínálnak szép kivitelű, tetszetős és élénk színekkel festett gépeket „aranyáron”, aminek az árát az átlagos termelő sohasem lesz képes kigazdálkodni.
Azután az is baj, hogy a látványosan szép esőztető öntözőberendezések által kiadott öntözővíz egy része a külső hőmérséklet emelkedésével arányos mértékben elpárolog.
Ha egybe vetjük a hátráltató tényezőket, nevezetesen a vízrendezést nélkülöző és rosszul előkészített talajt, a méregdrága többnyire importból származó öntözőberendezést, valamint a párolgási veszteségeket, akkor gyorsan rájövünk, hogy az öntözés nem éri meg, mert drága, és el kell hagyni. Inkább pusztuljon a szárazságban az, aminek pusztulnia kell, majd talán a biztosító fizet valami kevéske kártérítést.
Nos, ez a teljesen rossz megközelítés.
A jó megközelítés:
A földet művelő ember törekszik arra, hogy a termőterületei vízrendezett területek legyenek, és a fellelhető talajhibák, a levegőtlenség mély-lazítással, őszi mély-szántással, a talajsavanyúság meszezéssel, a szerves-anyag szegénység szerves- és zöldtrágyázással ki legyen javítva. Ha az mind egyben van már, valamint a táblán belüli és a táblán kívüli vízrendezés révén elérhető a lehető legjobb talajvízszint, nos csak akkor nyúlunk az öntözéshez.
A párolgási veszteséget teljes mértékben csak az altalaj-öntözés tudja kiküszöbölni. Ez viszont drága építési beruházással teremthető meg, mert az öntöző-csöveket és a vízadagoló elemeket az aktív gyökérzóna szintjén be kell építeni a talajba. Ez kizárólag csak értékes ültetvények esetében éri meg.
A praktikus megoldás:
Elsősorban hazai gyártású, több elemében a helyi kisipar által előállított csévélhető mobil öntözőberendezések használata ott és csak addig amíg a növény élettani vízigénye igényli az öntözővízzel történő KIEGÉSZÍTÉST.
Amikor ezt elértük, a berendezést át lehet telepíteni arra a termőhelyre, ahova ez még szükséges.
Fontos:
Kiváló gyakorlat az öntözés hatósági engedélyezése során az EGY NYÁRI ÖNTÖZÉSEK gyors, vízügyi- és talajtani hatósági, egyablakos engedélyezése, lehetőleg egy napon belül, számítástechnikai eszközökkel. Nem véletlenül írtam a cikksorozat elején, hogy az engedélyező hatóságoknak a települések kisvízgyűjtő területeire lebontott vízkészlet-adatokkal és talajokra jellemző pontos információkkal már eleve rendelkezniük kell. A gyorsaság pedig segíti a gazdálkodók gyors alkalmazkodását a pillanatról pillanatra változó meteorológiai körülményekhez.
Végezetül az öntözés egy olyan komoly szaktudomány, aminek van hidrológiai, talajtani, földműveléstani, élettani vízigény-számítási, gépüzemeltetési és közigazgatási ága, ez utóbbi pedig lényeges a társadalom közös vízkészleteinek igazságos elosztására vonatkozóan.
Lényegében az öntözés egy komoly és önálló szakma.
Dr. Paál Sándor PhD c. egyetemi docens, KPE elnökségi tag
