Ha időm engedi, úgy napközben a közmédiát hallgatom, esténként a közmédiát nézem.
Az utóbbi időben örömmel nyugtáztam, hogy sokszor esett szó az egészséges táplálkozásról, egész széles értelemben. A megállapításokkal gyakorlatilag teljes egészében egyet tudok érteni
- fogyasszunk hazai árut
- a beszerzés lehetőleg a termelőtől történjék, a környékről
- az ételeket frissen készítsük el és fogyasszuk
- törekedjünk a házi , vegyszermentes befőzésre, tartósításra .
Azt viszont meglepődve hallgattam, hogy a messziről jött, illetve iparilag tartósított, elkészített élelmiszernek akár rövid, akár hosszabb távon is egészségkárosító hatása lehet, egész súlyos mértékben is!
Azonnal áldott emlékű Dédnagymamám jutott eszembe, és talán megbocsátanak kedves kisgazda olvasóim a hosszas kitérőért.
Dédnagymamám 1866-ban született szegény családban. Házasságkötése után lett kicsit könnyebb az élete ,de nem sokáig, mert 26 éves korában , két kicsi gyermekkel megözvegyült. A gyermekek tulajdonába került 24 katasztrális hold földön gazdálkodott, segítette a gyerekeket és az unokákat is. Ez a vékony, alacsony asszony sokat és keményen dolgozott.
A közeli kisvárosból Nagymamám 1943-ban hazaköltözött édesanyjához, mert megözvegyült, és ekkortól ő vezette a háztatást.
Dédnagymamám 12 óra előtt kezet mosott ,leült az asztalhoz, lehetett tálalni. Ez főleg vasárnap jelentett problémát, mert / akkor még /templomba mentek az emberek délelőtt, viszont Dédnagymamám semmit nem engedett előre elkészíteni, ragaszkodott a friss elkészítéshez. A csirkét csak aznap reggel lehetett levágni, a zöldséget csak aznap reggel lehetet felszedni, stb.
A II. Világháborút követően a földek javát elvették. Kis darab maradt meg a Sió mellett, ahol Dédnagymamám a paprikát, paradicsomot, zöldségeket és a finom dinnyéket is megtermelte, haza cipelte még az utolsó nyáron is, 1955-ben.
1952-ben nem várt dolog történt : a gyapotbeszolgáltatás elmulasztása miatt börtönre ítélték az akkor 86 éves asszonyt, amit később, kegyelemből függesztettek fel….
Én magam hat és fél éves voltam, amikor 1956 áprilisában örökre megpihent drága Dédnagymamám. A halál kegyes volt hozzá: három nap betegség után, 90 évesen ,otthonában aludt el.
Bocsánat, de erre kellett gondolnom, és arra, hogy ez az egyszerű, idős asszony már több mint száz éve is tudott valamit az egészséges táplálkozásról, amire jeles tudósok most jönnek rá…
Legalább mi, Polgári Kisgazdák hallgassunk a szakemberekre, és idős eleinkre, legalább az egészséges táplálkozással óvjuk magunkat és szeretteinket!
Dr. Bakos Zoltán
KPE szakértő