2024 tavaszán kormánypárti képviselők a gyermekvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslatot terjesztettek az Országgyűlés elé. Ennek lényege, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett, döntően szexuális jellegű büntetéseket jelentős mértékben szigorítsák, illetve kizárják az elévülés és az elnöki kegyelem lehetőségét./ Időközben elfogadásra került a 2024. évi XXX. törvény, melyet a közeljövőben részletesen is ismertetni fogok. /
Az eltelt idő alatt a javaslatot elfogadták, a törvény hatályossá vált.
Többször hallottam, hogy felesleges az elévülés kizárása, mert előbb vagy utóbb úgyis fény derül a bűncselekményre, lefolytatható az eljárás, illetve pár évtized után ennek már nincs is értelme, jelentősége, visszatartó ereje.
Korábbi ügyvédi praxisomból szeretnék megemlíteni példaként egy szomorú ügyet, amit azóta sem tudok elfelejteni, pedig hosszú évek, talán évtizedek teltek el azóta.
Társaságból ismertem egy akkor harmincas évei közepe körül járó fiatalembert, többször is összefutottunk. Egy alkalommal azonban felhívott telefonon, és kérte, hogy mint ügyvédet, ügyfélként kereshessen fel.
A találkozó során nehezen haladt a beszélgetés. A lényeg :
édesapja korán elhalálozott, pár év múlva édesanyja élettársi kapcsolatot létesített egy nála jóval fiatalabb emberrel. Ügyfelem kb 11 éves volt, amikor a mostohaapa szexuális kapcsolatot kezdeményezett a gyermekkel. Nem veréssel, hanem a helyzet kihasználásával. Egy idő után a fiú panaszkodott édesanyjának, aki nem hitte el a történteket, még ő szidta le gyermekét, hogy miket talál ki… . Sajnos nem volt senki más a környezetében, akinek meg merte volna említeni a történteket. Ez így tartott négy éven át, amikor a mama meghalt viszonylag fiatalon, és megszűnt a mostohával való együttélés, korán a saját lábára kellett állnia.
Találkozásunkig sok év telt el / kb 20 /, de soha nem volt olyan ember az ismeretségi körében, akinek el merte volna mesélni a történteket, akitől tanácsot, segítséget kérhetett volna.
Megdöbbenve, együttérzően hallgattam az elbeszélést, és sajnos olyat kellett mondanom , ami / okkal és joggal / nem nyerte el a fiú tetszését.
Kivel és mivel tudná bizonyítani igazát? A válasz: senkivel, semmivel.
Bizonyíték nélkül – nagyon helyesen ! – senkit nem lehet elmarasztalni.
Tovább lépve : kellő bizonyítottság esetén is a bűncselekmény rég elévült, nem folytatható le a büntető eljárás, nem szabható ki büntetés.
Őszintén szólva ügyfelem nem akart hinni nekem, újabb találkozást kért azzal a kéréssel, hogy addigra alaposan nézzem át ezt a jogterületet.
Találkoztunk is,. nem is egy alkalommal, de sajnos akkor sem tudtam mást mondani. Kétséges / bár nem lehetetlen /, hogy ennyi év után egy szakértő meg tudná-e erősíteni a vádat, de még ekkor is az elévülés -az akkori jogszabályok szerint – a büntethetőség akadályát képezte volna.
Hiába törölték el az elévülést ezen a területen, az évek múltával a bűncselekmény bizonyíthatósága egyre csökken.
Mindezek miatt azt kell kérnem Kisgazda Polgári társaimtól, hogy amennyiben arra utaló jelet tapasztalnak, hogy egy gyermek sérelmére valaki ilyen alávaló cselekményt követhetett el, úgy azt annak folytatását megakadályozzák, másrészt, hogy a bizonyítási eljárás lefolytatását megkönnyítsék!
Dr. Bakos Zoltán KPE szakértő
