A „duo”, vagy „trio” módon oltott fák többféle fajtájú gyümölcsöt képesek teremni, akár áganként mást. Ez jól mutat a házi kertben, és helytakarékos megoldás is.
A chip-szemzés lényege röviden, hogy kivágunk egy rügyet az egyik fa vesszőjéből, és kicseréljük egy másik fajtájú fa rügyével. Ebből sok érdekesség lehet. Már sok kertészetben kaphatók olyan oltványok, melyeket úgy alkottak meg, hogy többféle fajtát lehessen róluk szüretelni.
Ez egyrészt jól mutat, például ha egy fa egyik oldalán sárgán, másikon pirosan érő almák teremnek. Így változatosabb lesz a termés, és az érési idő is széthúzható, ha olyan fajtákat visznek egy fára, melyek nem egyszerre érnek.
Idős fák is ifjíthatók e módszerrel
Sam Van Aken 2008-ban vásárolt meg egy csődbe jutott gyümölcsösből 16 darab 150, illetve 200 éves fát. Az volt a célja, hogy megmentse a fákat a pusztulástól, ezek ugyanis nem akármilyen, hanem őshonos fák voltak, olyan őshonos csonthéjas gyümölcsökkel, amelyek igazi különlegességnek számítottak. Az új tulajdonos, aki egyébként a Syracuse Egyetem művészeti professzora, továbbgondolta a dolgot, és egy kísérletbe fogott. Chip-szemzéssel kezdte oltani a fákat.
Ennek lényege, hogy ugyanazon fa akár minden ágára más-másfajta termést „varázsolhatunk”. Van Aken szisztematikusan végezte az oltást, és évek alatt elérte, hogy a 16 fa mindegyike 40 féle különböző termést hozzon. Az év jelentős részében a fák pont olyanok, mint egy közönséges fa, de virágzáskor és termés éréskor a varázslat láthatóvá válik.
A chip-szemzés alapjai: nem varázslat
A genetikai alapokkal annyiban érdemes tisztában lenni, hogy minél távolabbi rokon két faj egymáshoz viszonyítva, annál nehezebben jön össze ez a rügy transzplantáció.
Tehát egy szilvafára másik fajta szilvák rügyeit beszemezni, vagy egy almafára másik fajta almákat ráoltani viszonylag egyszerű, hiszen egy faj, különböző fajtájú egyedeiről van szó, a rokonság közeli. Almára körtét oltani sem lehetetlen, mert itt is adott egy az előbbinél távolabbi, de még nem túl távoli rokonság. Az előző szilvás példára visszatérve a szilva csonthéjas, így más csonthéjasokkal is próbálkozhatunk, például kajszival. De egymással szinte semmilyen rokonságban lévő növényeknél ez a dolog nem fog menni. Tehát almára szilvát, szilvára szőlőt párok esetén esélytelen a rügycsere.
Hosszú idő, mire gyümölcsöző lesz próbálkozásunk
A rügy-transzplantációkat tervezzük meg, hiszen ha sikerül az átoltás, akkor is évek telnek el, mire termést hoz, mert ha egy rügyet viszünk át egy másik fára, annak ki kell hajtani, a belőle nőtt vesszőnek növekedni, erősödni kell, mire először virágzik és termést hoz. Ha rossz helyre tettük a rügyet, korrigálni már nem tudunk – vagy csak évek alatt.
Tehát úgy alakítsuk ki ezeket a fákat, hogy a különböző fajtájú rügyek egyenlő távolságra legyenek egymástól, és amint az átültetett rügyek kihajtottak, metszéssel kell gondoskodnunk arról, hogy az eredeti fa hajtásai ne nyomják el, ne kerekedjenek felül az új, átoltott fajtán.
Nem feltétlen kell hogy kövessük az előbb említett úr módszerét, aki egy fát 40 fajtából rakott össze, elég 2-3 különböző fajta kialakítása egy törzsön, ez is épp elég látványos lesz, és a fenntartása is egyszerűbb.
Néhány alap tudnivaló…
Lássunk néhány alapvető szakkifejezést, amit érdemes tudni ahhoz, hogy eligazodjunk a növények oltásával kapcsolatos szakirodalomban. Amikor idegen egyeddel történő összenövesztéssel pótoljuk a hiányzó szerveket, oltásról beszélünk. A regeneráció során az oltások összeforrnak. Az alany az oltványnak a földben gyökeresedő alsó, az oltás alatti része. A nemes az alanyra oltott vagy szemzett, számunkra fontos tulajdonságokkal rendelkező növényi rész neve. A szem a hajtáson, a levélnyél tövében ülő hajtáskezdemény, gyakorlatilag egy alvórügy. Szemzéskor a szemeket az alatta levő vékony héjszövettel (háncsrésszel), a szempajzzsal együtt vesszük le, és „transzplantáljuk” az alanyra. A szempajzs a hajtásról lemetszett, szemet körülvevő héjrész.
Oltásnak hívjuk azokat az eljárásokat, amikor ágat, gallyat, vesszőt, rügyet vagy hajtást növesztünk össze. A szemzésnek az egyrügyes, vegetációban végzett héj alá oltást nevezzük.
(Más oltásmódokon van, hogy nem csak egy szemet, hanem például egy egész vesszőt – 4-5 szemmel, rüggyel – viszünk át az alanyra. Tehát szemzéskor mindig csak egy szem-rügy kerül át). Ezért a szemzéses oltásmódokkal ejtjük a legkisebb sebet, mégis itt a legteljesebb az érintkezés. A nemes fajta legkisebb részét, egyetlen hajtásrügyet, az úgynevezett szemet használjuk fel.
Hogyan végezzük?
Chip-szemzéssel díszfák, gyümölcsfák is eredményesen szaporíthatók, viszonylag kevés gyakorlattal rendelkezők számára is. Általában a szemzés ideje akkor van, amikor az alany héja könnyen elválik a fás résztől, a hajtáson pedig már érett rügyek vannak. Ez Magyarországon az április közepétől szeptember közepéig tartó időszak. A szemzést végezhetjük az alanynak a földdel egy szintbe eső részén, tehát gyökérnyakba vagy feljebb, a koronahajtásokon. Fáknál koronahajtásban végezzük, amennyiben több fajta egy törzsre oltása a cél.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu, Nagy Z. Róbert
