Akadnak olyan patkolókovácsok, akik szerint két-három munkával eltöltött évtized után is lehet újat tanulni a szakmában. Az Agrárszektor által megkérdezett szakemberek szerint később sem tűnik majd el a régi mesterség, hiszen több fiatal is kitanulta azt. Tisztes megélhetést kínál a pálya, ugyanakkor időbe telik, mire rutinos patkolókovács válhat az emberből.
Nincs statisztika arra vonatkozóan, hogy pontosan hány patkolókovács tevékenykedik hazánkban, ám Ormándi Zsolt, a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének elnöke szerint körülbelül 120-130 főállású, s mintegy 60-70 mellékállású szakember lehet Magyarországon. A szakmai szervezetnek mintegy 70 patkolókovács tagja van, akik valamennyien főállásban űzik a tevékenységet. Az egyesületi elnök elmondta: tudomása szerint mintegy 50 ezer ló lehet hazánkban, melyek közül egyre több a sport, illetve hobbi célra tartott jószág, tenyésztésre és mezőgazdasági hasznosításra ma már kevesebb állatot tartanak.
A tavasz kiemelkedő agráreseménye: Agrárium Konferencia Kecskeméten
Április 6-án rendezi meg Kecskeméten a Portfolio Csoport tavaszi Agrárium 2022 konferenciáját, amely a gazdálkodási évet megalapozó, illetve megerősítő információkat nyújt a hazai agrárgazdaság szereplőinek. A rendezvény bemutatja és részletesen kifejti azokat a legfontosabb jogszabályi, támogatási, piaci, finanszírozási, innovációs és jövedelmezőségi változásokat, amelyek döntően befolyásolhatják az agrárvállalkozások tevékenységeit. A konferencia gyakorlati útmutatással és naprakész információkkal járul hozzá ahhoz, hogy az agrárgazdasági vállalkozások eredményes gazdasági döntéseket hozhassanak. A rendezvény valamennyi üzemméretű gazdálkodónak hasznos tájékoztatást nyújt a 2022-es évet érintő legjelentősebb agrárgazdasági változásokról. Ne hagyja ki az Agrárium 2022 Konferenciát április 6-án Kecskeméten!
Ugyanakkor az egész szakma nagyot változott az elmúlt évtizedekben. A második világháború alatt a lovas szakaszokban patkoló mesterek is dolgoztak, ám a háborút követően a mezőgazdasági kovácsok végezték el a patkolást is – idézte fel Ormándi Zsolt. A szakember szerint a háborút követő évtizedekben kicsit felhígult a szakma, nem volt olyan magas szintű képzés és tudás, mint korábban a hadsereg kötelékében. Voltak persze jó mezőgazdasági kovács mesterek akkor is, de ők nem specializálódtak patkolásra.
Hosszabb folyamat, mire rutinos szakember lehet a pályakezdőből. Ormándi Zsolt elmondta: ő maga előbb mezőgazdasági kovácsnak tanult, illetve így a kezdte a szakmát, majd Imre Sándor kovácsmester mellett tanulta meg a patkolást. A Magyar Patkolókovácsok Egyesületének elnöke arról is beszélt, hogy ők maguk is folyamatosan szerveznek továbbképzést tagjaiknak, nemrég külföldi egyetemek oktatói tartottak náluk online előadást. Szeretnék minél magasabb színvonalon ellátni a lovakat. Ma már elsősorban nem a mezőgazdaságnak kell megfelelni, a legtöbben sport célra tartják az állatokat, ami magasabb elvárást támaszt a szakemberek felé is. Ormándi Zsolt szerint sajnos még mindig sok helyen alkalmaznak képzetlen, kontár kovácsokat, ezért is fontos számukra, hogy megőrizzék a szakma tisztaságát. Mint megtudtuk, az egyesületi kereteken belül szeretnének majd felnőttképzést is indítani az állatorvosi egyetemmel karöltve. Ám a szakember első körben azt tanácsolta: aki komolyan érdeklődik a pálya iránt, az előbb szegődjön el egy kovácshoz, töltsön el mellette egy kis időt, s utána döntsön csak a szakma mellett. Ám a kihívás nem riasztja el a fiatalabb generációt, az Agrárszektor által megkérdezett mesterember szerint nem hal ki a szakma, sőt úgy tűnik, még fiatalodik is.
A rendszerváltást követően azonban újra visszatért az igény a patkolókovácsokra. Több szakember kifejezetten a patkolásra specializálódott, a képzés újraszerveződött, s a mesterség részben már összemosódott az állatorvoslással is – magasabb színvonal irányába mozdult el a pálya. Ma a patkolókovácsnak egy kis állatorvosi tudásra is szüksége van: ismernie kell az anatómiát, az állatok betegségeit.
Egyszóval érteni kell a lovat. Azokból lesz jó kovács, akik szeretik a lovat, lovagolnak vagy esetleg fogatot hajtanak. Persze emellett ismerni kell a fémipart, meg kell tanulni például hegeszteni is. Ugyanakkor sokrétű anyagismeretre van szükség, hiszen nem csak acélból készülnek patkók, hanem alumíniumból is, s a munka során különböző ragasztókat, patakitöltő műanyag anyagokat is használunk. Nem árt egy kis művészi készség sem, mert bár élőlénnyel dolgozunk, a szaru formázása, kialakítása egy kicsit szobrászmunka is
– mondta Ormándi Zsolt, aki maga is patkolókovács mesterként dolgozik.
A mesterség évtizedeken át tartó formálódása révén a munkakörnyezet is megváltozott – tudtuk meg. A rendszerváltás előtt a kovácsok helyben, gazdasági szervezetekben, állami lovardában vagy termelőszövetkezetben dolgoztak, ám a lovas társadalom szerkezetének átalakulása, az állami fenntartású tenyészetek, ménesek bezárása révén a patkoló szakembereknek is változtatniuk kellett a munkamódszeren. Megjelentek a magán lótartók, akik a saját telephelyükön, kisebb létszámban tartották az állatokat, s mivel oda már nem kellett főállású kovács, arra lett igény, hogy ő menjen a lóhoz és nem a lovat vitték a kovácshoz.
Amikor a szakmát tanultam, akkor még minden lovat a kovácsműhelybe hoztak, majd a ’90-es évek elején autóba pakoltuk a szerszámokat és mi mentünk a lovakhoz. Azt gondolom, hogy az egyórás szabály működhet jól, azaz legfeljebb ennyire érdemes elutazni a lakóhelytől a patkolás miatt. Vannak persze extrém esetek, amikor speciális patkolásra van szükség, és emiatt távolabbra is elmegy az ember
– emelte ki Ormándi Zsolt, aki elsősorban ortopéd patkolással és sportlovak patkolásával foglalkozik.
Dudás Ferenc 25 éve dolgozik patkolókovácsként. Jelenleg Pest megye északi részén, illetve Vác környékén elsősorban hobbi- és munkalovak, mezőgazdasági, erdészeti célra tartott állatok patkolásával foglalkozik. Ő maga is úgy látja: nagyon erős változáson ment keresztül a szakma. Mint mondta, első mestere amolyan „helység kalapácsaként” működött, úgy vitték hozzá a lovakat. Ehhez képest ma a kovácsok mennek a lovakhoz több százezer forint értékű berendezéssel felszerelt járműveikkel.
Sokat tanultunk az elmúlt évtizedekben, nagyon igaz a szakmára az életen át tartó tanulás igénye. Most már közel egyenrangú kapcsolatban élünk állatorvos kollégáinkkal. Nem telik el hét, hogy ne kapnék e-mailt valamilyen röntgenről vagy orvosi szakvéleményről, sőt nem ritkán közösen dolgozzuk ki a gyógyítási stratégiát egy adott ló esetében. Ezzel kapcsolatban is rengeteget kellett fejlődnünk, hogy elő tudjuk állítani például a megfelelő gyógyászati segédeszközt
– tudatta az Agrárszektorral Dudás Ferenc.
Dudás Ferenc szerint jó piaca van most a patkolókovácsoknak Magyarországon, tisztes megélhetést biztosít annak, aki ezzel foglalkozik. Emiatt vonzó a fiatalok számára is, mert a stabil kereseti lehetőség mellett viszonylag korrekt elismerést hordoz a pálya. Sokat javult a szakma megítélése és renoméja az elmúlt években és a fizetőképes ügyfélkör is bővült. Kevesebben vannak már ugyanakkor olyan fiatalok, akik családi tradíció révén válnak kovácsokká, sokkal gyakoribb ehelyett az, hogy az állatok szeretete, a lovas világ terel valakit erre a pályára. Dudás Ferenc szerint egy hivatásos, főállású patkolókovács nagyjából 200-300 lovat elláthat, azaz körülbelül ez a szám jelenti a klientúrát egy-egy szakember esetében. A lovak egyedszámát alapul véve kiszámítható, hogy nagyjából 200 patkolókovács lefedi a hazai állatállományt.
Forrás: agrarszektor.hu, Gyeszát Zsolt
