A vízügyi igazgatóságok, vagy a velük szerződéses kapcsolatban álló üzemeltetők biztosítják a mezőgazdasági vízszolgáltatást a vízjogi engedéllyel rendelkező vízhasználók részére.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezése szerint, aki mezőgazdasági vízszolgáltatást vesz igénybe, a szolgáltató részére mezőgazdasági vízszolgáltatási díjat fizet. A mezőgazdasági vízszolgáltatási díjat a vízszolgáltatók a rendelkezésre állást biztosító alapdíjból és a felhasznált vízmennyiséggel arányos díjból álló kéttényezős díjként, vízszolgáltatási idényre, időarányosan állapítják meg. A mezőgazdasági vízszolgáltatási díj úgy kerül meghatározásra, hogy fedezetet biztosítson a mezőgazdasági vízszolgáltatás folyamatos és hatékony működtetéséhez, hosszú távú fenntartásához, hozzájáruljon a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztonságos ellátásához, ösztönözzön a mezőgazdasági vízszolgáltatás minimális költségszinten történő ellátására, és megfeleljen a törvény szerinti költségmegtérülés elvének. A mezőgazdasági vízszolgáltatási díj számításáról a 115/2014. (IV.3.) Kormányrendelet rendelkezik, amelynek a hatékony vízárpolitika kialakítása érdekében átvezetett módosításai 2016. október 1-től hatályosak. A vízszolgáltatási díjtételek megállapításának módszere országosan egységes, azonban a díjtételek öntözőrendszerenként és fürtönként eltérőek, a vízszolgáltatás feltételeinek különbözősége más és más. Technikai értelemben lehet gravitációs, vagy szivattyús átemeléssel történő vízszolgáltatás. A mezőgazdasági vízszolgáltatási díj egy részét az állam továbbra is átvállalja, más részét a vízhasználónak kell megfizetnie. A vízszolgáltatási díj a vízszolgáltatási idényre időarányosan kerül megállapításra. A mezőgazdasági vízhasználókat is érintő változás történt a vízhasználók által a vízjogi engedélyben lekötött vízmennyiség szerint fizetendő vízkészlet-járulékban, illetve a fizetési mentességekben is. Az öntözési és halgazdálkodási célú vízhasználatok vízkészlet járulékfizetési mentessége 2017-től kezdődően, minden víz használóra vonatkozóan, öntözés esetében évi 50.000 m3 vízmennyiségre, halas-tavi vízhasználat esetében évi 150.000 m3 vízmennyiségre továbbra is érvényben marad, vízkészlet-járulékot csak az ezt meghaladó vízmennyiség után kell fizetni. (Forrás: Országos Vízügyi Főigazgatóság)
A vízigény-számítás menete:
Ismernünk kell a termeszteni kívánt növény adott hónapban felmerülő vízigényét területegységre vetítve. Ezt az adatot a szakirodalomban az adott növénytermesztési technológiai leírásában megtaláljuk.
Ismernünk kell a talaj pillanatnyi vízkészletét. Ennek mérése egyszerű eszközökkel is lehetséges. Általában én azt szoktam csinálni, hogy ásóval leások 18 – 21 centiméter mélyre, és a talajfelszín közeléből, a leásás középső rétegéből, valamint annak aljáról is veszek egy korong alakú, már kiürült cipőpasztás fémdobozba talajmintát. Ezt a talajmintát nedves állapotában lemérem egy konyhai mérlegen, majd ráöntök 0, 25 deciliter alkoholt, például egy kupica pálinkát, és azt meggyújtom gyufával. Az égetés után ismét megmérem a talajminta súlyát a konyhai mérlegen. Az így kapott különbség a nyers talajmintában található víz súlya, hiszen az az égetés hatására elpárolgott.
Amit már biztosan tudunk az az, hogy a cipőpasztás dobozba helyezett talajminta térfogatában mennyi volt a növények számára könnyen felvehető víz. Természetesen az ásónyomban felülről, középről és alulról vett mintából nyert eredményt átlagoljuk, majd, ha a kert, illetve a szántóföldi parcella talajából több ponton is megismételjük a mintavételt, akkor az egyes mintavételi helyek eredményeit is átlagoljuk. Ezt követően kiszámítjuk azt, hogy amennyiben egy cipőpasztás doboz térfogatában átlagosan ismert térfogatú vízmennyiség van, akkor a teljes termő területünk 20 centiméteres talajtérfogatában mennyi vízmennyiség van.
Amikor ide eljutottunk, át kell váltanunk a víztérfogatot csapadék-milliméterre. Ehhez tudnunk kell, hogy egy négyzetméteren egy milliméter csapadék azonos egy liter vízzel, és egy hektáron ugyanez ez az egy milliméter csapadék pedig azonos 10 köbméter vízzel.
A szakirodalom a növények vízigényét fejlődési fázisonként, közelítőleg hónapról hónapra csapadék-milliméterben adja meg.
Már azt is tudjuk, hogy a talajunkban hány milliméter csapadéknak megfelelő felvehető vízkészlet van. Ehhez kell hozzáadni a meteorológiai előrejelzések várható csapadékmennyiségét. Majd ezt az összeget le kell vonni a szakirodalomból kiolvasott vízigényből. A kettő különbsége a szükséges öntöző víz csapadék-milliméterben.
Ezt már ismét vissza tudjuk számolni az egy milliméter = egy liter víz négyzetméterenként és az egy milliméter = 10 köbméter hektáronként összefüggéssel vízhozam térfogatra, majd a kalkulált öntözési idő figyelembe vételével a naponkénti, óránkénti, vagy másodpercenként szükséges vízszállítást is meg tudjuk határozni az öntözőszivattyú kimeneti csőcsatlakozásán.
A vízigény számítás eredményét 30 százalékkal meg kell növelni az esőztető öntözőberendezések használata esetén, ugyanis átlagosan ennyi a párolgásból eredő veszteség. Verőfényes napsütésben valamivel több, éjjel a felhőtakaróval borított égbolt alatt pedig valamivel kevesebb. Csepegtető öntözés esetében, ahol a növények töveihez csepegteti az öntözőberendezés a vizet, ugyanez a párolgási veszteség már csak harmada annyi, altalaj öntözés esetében pedig szinte elhanyagolható.
Az öntözéses gazdálkodás nagy gyakorlatot igénylő munka. A fentebbi irányelvek helyes alkalmazása mellett fontos a megszerzett tapasztalat is. Tudni kell, hogy a túlöntözés még nagyobb terméskiesést okoz, mint a vízhiány, mert a köztermesztésben használt hazai növényfajták zöme már korábban is a szárazságtűrésre lett kinemesítve. Ugyanakkor az öntözés nagy termésbiztonságot és kiváló termésminőséget jelent az azt alkalmazó gazdálkodó számára. (Forrás: KPE szakértő)
