Hívő keresztyén családba születtem, így számomra eszmélésemtől kezdve nyilvánvaló volt a tízparancsolat és a vallás által előírt egyéb szabályok mindennapokban történő betartása. Családunkban nem volt divat a hazudozás, mások félrevezetése. A hívők számára nehéz évtizedekben is igyekeztünk úgy élni és példát mutatni, hogy az megfeleljen az írott és íratlan szabályoknak.
Egyetemi éveimet is beszámítva, immár 50 éve jogászként élek. Ha azt is figyelembe veszem, hogy Édesapám hivatása kapcsán a jogi kérdések szinte mindennaposak voltak nálunk, úgy szintén születésemtől kezdve természetes volt életemben a jogrendszer alkalmazása. A jog által előírt szabályok betartására még akkor is törekedtem, amikor a számomra nem tetsző rendszer normáit kellett betartani.
Sem a vallási előírások, sem pedig a jogszabályok nem korlátoztak abban, hogy megőrizhessem függetlenségemet, tisztességemet.
Ilyen előzmények után nehezen tudok eligazodni a mai világ sokak által hirdetett eszméi között, melyeket számos magánszemély, civil szervezet, sőt jelentős nemzetközi szervezetek is támogatnak. Mindezen kérdések a migráció kapcsán merültek fel és azt kell halljuk, hogy az Európába igyekvőket már a határokon történő belépésük előtt hazugságra biztatják.
Okmányok hiányában nevük, születési helyük és idejük csak bemondáson alapul és támogatóik hatására körülményeikről, szexuális irányultságukról olyan valótlan adatokat mondanak be, melyekkel elősegítheti európai letelepedésük megadását.
Vajon mi célt szolgál a személyi igazolvány, az útlevél, az államhatár, ha egyesek szerint ezek használata szükségtelen?
Jól döntünk-e akkor, amikor a befogadni kívánt személyeket a kezdetektől fogva arra serkentjük, hogy hazudjanak?
Mit várhatunk mindezek után tőlük, ha azt tapasztalják, hogy olyan közegbe kerültek, ahol valótlanságok bemondása útján lehet boldogulni?
Az igazság feltárása végső soron a bíróságok dolga lenne, de abszurd módon a nemzetközi bíróság megtiltotta, hogy bizonyos körben szakértők bevonásával az Európában letelepülni kívánó személyek szavahihetőségét ellenőrizzék. Így aztán lehetetlenné válik az egyéb ügyekben szabad bizonyítási eljárás lefolytatása, és a pártatlan és független igazságszolgáltatási intézmények képtelenné válnak feladataik ellátására.
Könnyű lenne azt mondani, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy a hátralévő néhány évet mindezek tudomásul vételével is átvészeljem. A Polgári Kisgazdák azonban régen sem, és most sem csak a jelenre gondolnak, hanem előttük álló életükön túl a jövendő nemzedékek sorsára is.
A család, a megalapozott hit és a jog figyelmen kívül hagyása olyan jövőt vetít elénk, mely sokunk számára élhetetlennek és elfogadhatatlannak bizonyul.
A fejlettnek mondott nyugat elveszíti az alapvető értékeket, túlhaladottnak tekinti a családot, a keresztény hitet, és saját maga rombolja le az ezredéveken keresztül felépített jogi alapokat. Ugyanakkor a már beáramlott, vagy ide törekevő tömegek körében – egyébként elismerésre méltó módon – szentségnek számít a családi kötelék és hitük, saját jogrendjük gyakorlása új hazájukban is.
Ha mindez nem nyilvánvaló sokak számára, úgy ez azt is jelentheti, hogy valamennyien, akik a család, a hit és a jog alapján állunk, nem tettünk eleget és jövőben sokkal több figyelmet kell fordítanunk a helyes értékrend megismertetésére.
Sarkítva talán, de ne fordulhasson elő olyan eset, amikor a magát 17 évesnek és homoszexuálisnak mondó migráns családegyesítés címén feleségei és gyermekei betelepítésének engedélyezését is kérje, de a várakozási idő alatt ártatlan nőket molesztáljon.
Ha ez előfordulhat, úgy az nem csupán az ő bűne, hanem azoké is, akik közreműködnek az ilyen helyzet kialakításában.
Velem együtt a több társadalmi és jogrendszert átéltek aggodalommal tekintünk a kialakult helyzetre és úgy érzem, hogy minden Polgári Kisgazdának – életkorától és társadalmi helyzetétől függetlenül – teljes erőből azon kell munkálkodnia, hogy hazánkban is és Európában is olyan vezetők legyenek, akik a saját hitünk és jogrendünk alapján védenek meg minket és bírálják el azt, hogy kik léphetik át az országhatárt és telepedhetnek le hazánkban.
Amikor április 8-án leadjuk szavazatainkat, ezen értékekre is gondolnunk kell.
Dr. Bakos Zoltán
