Főleg akkor érdemes az itt leírt módszerekkel próbálkozni, ha a kertünk talaja csak nehezen művelhető, rossz adottságokkal rendelkezik. Az emelt ágyás létrehozása az egyik olyan talajkímélő módszer, amit ásás nélkül alakítunk ki.
Ha túl sok az évelő gaz (pl. apró szulák és tarack), belocsolást követően próbáljuk meg ásóvilla segítségével eltávolítani azokat. A madzag közötti részre lapátoljunk be minimum 10 cm vastagon komposztot. Az ágyás szegélyezésére használhatunk len- vagy napraforgóolajjal lekezelt, kb. 15 cm magas léckeretet vagy egyéb szegélyt. Az utakat lehetőleg óvjuk meg a gazosodástól, borítsuk be őket pl. fakéreggel vagy lombbal. A karton megakadályozza a gazok kihajtását, azonban az ágyásba ültetett növények gyökerei gond nélkül áthatolnak és a giliszták is átfúrják magukat rajta.
Vessük szalma alá a krumplit!
Ki ne szeretne olyan krumpliágyást, amihez a burgonyabogárnak esélye sincs hozzáférni? A jó hír, hogy létezik erre egy formabontó megoldás, aminél egészen meglepő módon még az ásóra sem lesz szükségünk.
Mindezt takarjuk be 20 cm vastagon szalmával, amire halmozzunk még 20 cm lucernaszénát. Ezután többnyire csak várni kell a szüretre, leszámítva, hogy a jó termés érdekében virágzás idején szükséges a bőséges öntözés, de a feltöltést, gyomlálást, kapálást elfelejthetjük. A módszer fő előnye, hogy a vastag mulcs áthatolhatatlan akadályt jelent a kártevők és gazok számára, amit ősszel csak le kell húzni a területről, és már be is gyűjthetjük a termést.
Ültessünk szalmabálába!
Aki előnyben részesíti a talajmozgatás és előkészítő munkálatok nélküli módszereket, annak érdemes megpróbálkozni a szalmabálába való ültetéssel. A szalmabálákba ültetett növények üde színfoltként díszíthetik a kiskertet, és a magaságyásokhoz hasonlóan nem kell hajolgatni gondozásuk során, nem szükséges a barkácsolással és a talicskázással fáradozni.
Ugyanakkor némi hátránnyal is számolni kell, mivel ez az ágyástípus igényel némi előkészületet az ültetést megelőzően. A napos területre helyezett bálák felszínén alakítsunk ki sekély mélyedést, amit töltsünk fel szerves trágyával, komposzttal vagy zsákos kerti földdel. Ezt követően kb. 2 hétig naponta öntözzük az ültetésre kész állapot eléréséhez. Ezután a palánták telepítésénél a szokásos módon járjunk el. A következő hónapokban locsolni már csak igény szerint szükséges, mivel a szalma jellegéből fakadóan magában tartja a vizet. A gyommentesítésre fordított idővel nem kell számolnunk, mert egész egyszerűen nem kell tartanunk a gazok megjelenésétől.
Szezon végén a visszamaradt bomlásterméket csak a környező talajra vagy a komposztra kell halmozni, ami tavaszra komposzttá alakulva gazdag tápanyagforrást eredményez.
Hügelkultur, azaz dombágyás
Most pedig ismerkedjünk meg a dombágyással, eredeti nevén Hügelkulturral, amely valamelyest hasonlít a Kerti Kalendárium tavaly november-decemberi számában ismertetett magasított ágyáshoz, mert szintén több összetevő egymásra rétegzésén és azok természetes lebomlásán alapul, ugyanakkor nem igényel speciális keretet.
A dombágyás összeállításához szükségünk lesz lehetőleg már minimum egy éve száradó, legfeljebb 50-60 cm vastag és 30-40 cm hosszú fadarabokra, komposztra, érett istállótrágyára, avarra, kerti talajra, valamilyen mulcsalapanyagra (pl. szalma, széna), de bármilyen zöldhulladékot is beledolgozhatunk. Jó hír, hogy ennél a típusnál nincsenek kőbe vésett szabályok, szabadon variálhatjuk a hozzávalókat. Nem ez a helyzet az ágyás tájolásával: a legjobb megvilágítás érdekében helyezzük észak-déli irányba, napfényes és szélvédett helyre.A dombágyás építésének legkedvezőbb ideje a késő ősz, de a kora tavasz is megfelelő időpont lehet, ha eléggé korhadt alapanyagot használunk. Jelöljünk ki madzaggal max. 1,5 m széles és 3-8 m hosszú területet, majd szedjük fel a gyepes talajt ásónyomnyi mélységben.
Az így kimélyített árokba hordjuk bele 60 cm szélességben és ugyanilyen vastagságban a faágakat és gallyakat. A hézagokat ezután töltsük fel “ízlés szerint” trágyával, komposzttal, zöldhulladékkal, avarral, faforgáccsal, majd alaposan öntözzük be a halmot. A tetejére borítsuk rá a füves felületükkel lefelé fordított gyeptéglákat 15 cm vastagságban. Ezután jöhet 30 cm avarréteg, amit fedjünk le az ásás során kiszedett talajjal. A termőképesség fokozása érdekében, hordjunk rá még 5 cm komposztot és/vagy érett istállótrágyát, végül borítsuk 15 cm tőzeggel dúsított talajjal. A talajerózió elkerülésére takarjuk be a dombágyás felszínét valamilyen mulccsal, például szalmával. A bomlási folyamatnak köszönhetően természetes módon egyre alacsonyabb lesz évről évre az ágyásunk.
A kezdeti öntözéshez húzzunk locsolóbarázdát a domb tetejére, vagy telepítsünk ugyanoda csepegtető öntözőcsövet. Ültetés szempontjából a gumós burgonya kivételével mindent beleültethetünk a hasznos növénytársítások és a vetésforgó figyelembevételével.
