Komoly ellentmondásba keveredett Európa
Az Európai Unió 2050-re tűzte ki célul, hogy elérje a klímasemlegesség állapotát, melynek része egy 2030-as köztes cél elérése, amikorra a tagországok 55 százalékkal csökkentenék a karbonemissziójukat az 1990-es szinthez képest. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez azonban a fosszilis energiahordozók használatának drasztikus csökkenésére lesz szükség, beleértve a földgázt is. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Energiaügynökség is azzal számol alacsony károsanyag-kibocsátással járó forgatókönyveik részeként, hogy a földgázfogyasztás drasztikusan csökken.
A gyakorlat azonban egy ettől egészen eltérő képet mutat, hiszen például az IEA egy elemzése szerint az Európai Unió földgázfogyasztása az elmúlt években nőtt, és már majdnem annyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a szén használata. Ez azonban még nem minden:
AZ AMERIKAI GLOBAL ENERGY MONITOR ELEMZÉSE ALAPJÁN AZ EU GÁZINFRASTRUKTÚRÁJA AZ ELMÚLT ÉVEKBEN BŐVÜLT, ÉS EZ A TENDENCIA VÁRHATÓAN A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN IS FOLYTATÓDNI FOG.
Tavaly az Európai Unió felé irányuló földgázimport-kapacitások évi 10 milliárd köbméterrel bővültek, bár ez valamivel alacsonyabb, mint az elmúlt öt év átlagos éves 16 milliárd köbméteres értéke. Ebben azonban inkább a koronavírus-járvány lehet a ludas, nem pedig a hirtelen megváltozott irányvonal. Emellett pedig elég nagyívű projektek is készülőben vannak, mint amilyen a már több mint 90 százalékban elkészült Északi Áramlat-2, amely önmagában 55 milliárd köbméteres kapacitásbővítést jelent majd Oroszország és Németország között. Erről az alábbi cikkünkben részletesen is írtunk már:
A GEM számításai szerint, ha minden jelenleg építés alatt álló és tervezett gázinfrastruktúra megvalósul, akkor az évente 222 milliárd köbméteres növekedést jelentene az EU-s földgázimport-kapacitásokban, ami 35 százalékos bővülésnek felel meg.
JELENLEG AZ EU-BAN MINTEGY 21 MILLIÁRD EURÓNYI KÖLTSÉGGEL JÁRÓ FÖLDGÁZVEZETÉK ÉS LNG TERMINÁL KIALAKÍTÁSA ZAJLIK, A TERVEZETT GÁZINFRASTRUKTÚRA MEGÉPÍTÉSE PEDIG TOVÁBBI 66 MILLIÁRD EURÓNYI KIADÁSSAL JÁRNA, AZAZ ÖSSZESEN 87 MILLIÁRD EURÓNYI ÖSSZEGRŐL VAN SZÓ.
Ezzel azonban csak annyi a bökkenő, hogy az így kialakított extra és nem túl olcsó infrastruktúra több évtizedre biztosítana egy még a mostaninál is magasabb földgázfogyasztást, miközben a 2050-es klímasemlegesség elérése érdekében ennek a csökkentésére lenne szükség. Ezen felül az Artelys egy tavalyi elemzése szerint:
a jelenlegi EU-s gázinfrastruktúra megfelelő arra, hogy biztosítsa a felmerülő földgázkeresletet különböző forgatókönyvek esetében is, beleértve az extrém kínálati oldali sokkokat.
Magyarán az ebből levonható konklúzió a GEM szerint az az, hogy:
AZ EU VAGY TELJESEN FELESLEGESEN KÖLT EL KÖZEL 90 MILLIÁRD EURÓT ARRA, HOGY KIÉPÍTSEN EGY HÁLÓZATOT, AMIT NEM FOG KIHASZNÁLNI, VAGY HA IGEN, AKKOR MEG A KLÍMACÉLOKAT NEM FOGJA TELJESÍTENI.
Ezek közül pedig egyik eshetőség sem hangzik kifejezetten biztatónak a jövőre nézve.
Kelet-Európa az egyik legnagyobb fejlesztő
A gázinfrastruktúra legnagyobb mértékű bővítése Nyugat-Európához köthető, amely elsősorban az Északi Áramlat-2 megaprojektnek köszönhető, amely Oroszországból szállítana földgázt Németországba a Balti-tenger alatt, évente maximum 55 milliárd köbmétert.
Jelentős bővítések zajlanak és várhatóak azonban Kelet-Európában is. Az egyik ilyen már megvalósítási szakaszban lévő projekt a Baltic Pipe, ami Norvégia felől vinne földgázt Lengyelországba elsősorban azért, hogy csökkentse az orosz importfüggőséget. Egy másik nagyobb tervezett fejlesztés a White Stream Gas Pipeline, amelyet Fehér Áramlatként fordíthatnánk le, és évi 32 milliárd köbméter földgázt szállítana a Fekete-tengeren keresztül az EU-ba Türkmenisztánból.
MAGYARORSZÁG ESETÉBEN A GEM JELENTÉSE TÖBB MINT 600 KILOMÉTERNYI VEZETÉKET EMLÍT, AMELYNEK KÖLTSÉGEIT 2,5 MILLIÁRD EURÓRA BECSÜLIK.
Ezek között van a szerb-magyar földgázvezeték is, amely idén októberben készülhet el a hazai oldalon.
Átalakulóban a földgáz finanszírozási háttere
Az Európai Unió a korábbi években több esetben nyújtott támogatást különböző földgázinfrastruktúrához kapcsolódó projektek számára. Ez egyrészt közvetlenül is segíti a finanszírozási folyamatot, de egyben legitimálja is ezeket a fejlesztéseket, ami meg a magántőke bevonását segíti. Az EU támogató szerepének tehát ebben az értelemben duplán pozitív hatása van.
Több jel azonban arra utal, hogy ez a szerepkör változóban van, és a szabályozási környezet változása miatt várhatóan visszaszorul majd a földgázfejlesztésekre szánt támogatások mértéke (pl. TEN-E szabályozás, 2021-2027-es EU-s költségvetési szerkezet, európai klímatörvény).
A GEM szakértői azonban megjegyzik, hogy sok esetben lemaradás tapasztalható még ezen téren mind intézményi oldalon, mind pedig a magánbefektetők részéről. Ezek közé tartozik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is, amely 1,2 milliárd eurónyi finanszírozást nyújthatott különböző földgázvezeték és LNG terminál fejlesztésekre. A kereskedelmi banki oldalon pedig egyelőre csak a BNP, a Rabobank, az UniCredit és a US Bancorp azok, amelyek nem nyújtanak finanszírozást olyan vezetékek számára, amelyek palaolajat- és gázt szállítanak. A szabályozási környezet változásával és az EU-s támogatások visszavágásával azonban itt is változhat a helyzet a jövőben.
A fogyasztás drasztikus csökkentésére lenne szükség
A 2050-es klímacélok eléréséhez, ahogy fentebb is említettük már, egyrészt a földgázfogyasztás drasztikus visszafogására lenne szükség. Másrészt pedig a meglévő földgáz esetében szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiát kellene alkalmazni, hogy csökkentsük az emissziót. Az Európai Bizottság JRC nevű kutatóközpontja például azt találta, hogy a legtöbb alacsony károsanyag-kibocsátás elérését vizsgáló forgatókönyv megegyezik abban, hogy az olaj és földgáz használatát legalább 75 százalékkal kellene csökkenteni a mostanihoz képest. Az európai klímatörvény egyik köztes célja lenne, hogy 2030-ig 55 százalékkal csökkenjen a karbonemisszió az 1990-es szintekhez képest.
EHHEZ A FÖLDGÁZFOGYASZTÁSNAK TÖBB MINT A HARMADÁVAL KELLENE CSÖKKENNIE A KÖVETKEZŐ 10 ÉVBEN.
Ezt mutatja az alábbi grafikon is, amely több különböző tanulmány becsléseit mutatja azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben kellene csökkenteni a jövőben a földgázfogyasztást a klímacélok eléréséhez. Az is látható, hogy már a meglévő kapacitások is jóval meghaladják a jelenlegi igényeket, és ennek csak a bővülése várható.
A GEM számításai szerint azonban az EU-27 földgázfogyasztása nagyjából stagnált az elmúlt négy évben mintegy évi 400 milliárd köbméter körül. A 2030-as köztes célok eléréséhez ennek a keresletnek az évi 4 százalékos csökkenésére lenne szükség.
A kontextus kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a földgázfogyasztás volt felelős az EU-27 szén-dioxid-kibocsátásának a negyedéért 2018-ban. Az elmúlt években ugyan csökkent a szénhez kapcsolódó károsanyag-kibocsátás, de a földgáz esetében meg nőtt, bár így is nettó pozitív hatás látható a 2000-es évek közepétől. A klímasemlegesség eléréséhez azonban ezeket a kibocsátásokat gyakorlatilag nullára kellene leszorítani a következő harminc évben a fogyasztás csökkentésével, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás használatával vagy a fosszilis energiahordozók kiváltásával (pl. megújulók, atomenergia).
A földgázfogyasztás egy nagy részét egyébként az épületek fűtése teszi ki, összesen 36 százalékot, egy további jelentős része, 29 százaléka, gáztüzelésű erőművekben kerül felhasználásra áramtermelés céljából, míg 23 százalék ipari felhasználású.
A GEM szakértői azt is megjegyzik, hogy a földgázfogyasztás kiváltására limitált mértékben alkalmasak az alternatív források, mint amilyen a hidrogén, a biogáz vagy a szintetikus metán.
Forrás: portfolio.hu, Szemán Ákos
