A hét elején úgy ért véget a brüsszeli EU–Latin-Amerika csúcstalálkozó, hogy zárónyilatkozatát végül fel kellett vizezni, az EU által az orosz agresszió elítélését tartalmazó szövegverziót ugyanis több dél-amerikai állam nem fogadta el; ennek a Politico szerint viszonylag egyértelmű okai vannak.
Nyolc év szünet után rendezték meg újra Brüsszelben a hét elején az európai és a latin-amerikai államok vezetőinek csúcstalálkozóját. Elsősorban gazdasági jellegű összetartás volt ez, de a változó globális geopolitikai helyzetben politikai indítékai is voltak: az EU szövetségeseket keres az ukrajnai háború elítélésére, az orosz és a kínai befolyásnövekedés ellensúlyozására.
A csúcs zárónyilatkozatába azonban, mint mi is megírtuk, az ukrajnai háborúval kapcsolatosan nem az EU vezetői által kezdeményezett passzusok kerültek be végül, több latin-amerikai vezető – a kubai, a nicaraguai és a venezuelai – az európai nézeteket tükröző mondatokat elfogultnak ítélte meg, így végül egy kompromisszumos változat lett a nyilvánosságra került szöveg (Nicaragua még azt sem írta alá.). Az orosz katonai agresszió elítélése helyett így az a mondat olvashat ott, hogy a résztvevők „mélységes aggodalmukat fejezik ki az Ukrajna ellen folyó háború miatt”.
A gyarmati múlt szelleme
Több elemzést született az elmúlt egy-két napban annak megfejtésére, hogy mik lehettek a mélyebb okai annak, hogy az EU ennyire sikertelen volt abban, hogy saját háborús álláspontját elfogadtassa a latin-amerikai vezetőkkel. A Politico elemzése szerint ennek egyik oka a múltban keresendő, pontosabban múltbeli eseményeknek a jelenben még mindig ható terhes örökségéről van szó: az európai államok gyarmati múltjáról.
Amikor Krišjānis Kariņš lett kormányfő és más olyan kelet-európai országok, amelyek a múltban megízleltek egy 40 évig vagy annál hosszabb ideig tartó orosz (szovjet) megszállást, az ukrajnai háború kapcsán orosz „gyarmati mentalitást” emlegetnek,
az európai fülnek egyértelmű üzenet, de a latin-amerikai vezetők számára a „kolonializmus” szó más emlékeket hív elő:
azonnal saját négyszáz éves, szomorú múltjukra asszociálnak, a nyugati államok részéről elszenvedett gazdasági kizsákmányolásra.
A Politico cikke felhívja a figyelmet arra az ambivalenciára, amely a brüsszeli találkozó egész atmoszféráját jellemezte. Egy példa: az EU soros elnökségét jelenleg betöltő Spanyolország miniszterelnöke büszkén jelezte, mennyi közös kulturális kapocs van Európa és Latin-Amerika között, majd utalt a közös nyelvre, a spanyolra is. Igen, de a spanyol örökségre utalás inkább negatív konnotációkat hív elő a vendégek fejében, hiszen 400 évig egy megszállt ország polgárai voltak az őseik, a spanyolok által meghódítva és leigázva, majd a területeikre afrikai rabszolgák tömegeit hajózták be uraik.
Latin-Amerika vezetői úgy érkeztek július 17-én Brüsszelbe, hogy a jelen kapcsolatairól, főleg
a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokról úgy lehet egyenrangú félként az EU államaival tárgyalni, ha a múltbeli sérelmeket is megcímezik – főleg, ha az ásványkincsek, materiális források több évszázados kizsákmányolása után az európaiak újra a latin-amerikai nyersanyagokhoz szeretnék – immár legálisan, szerződésszerűen – hozzájutni.
Európának szüksége van Latin-Amerikára, de már most követelőzik
Egy latin-amerikai miniszterelnök szerint Európa képmutató a háborúval kapcsolatban.
Az EU túllép saját gyarmati múltján, de az oroszén nem
„Nincs szándékunkban kioktatni bárkit is” – jelezte a találkozó elején Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, hozzátéve, hogy az EU a közös megegyezés talaján képzelni el az együttműködést partnereivel, és tiszteli a latin-amerikaiak kultúráját, hagyományait és elképzeléseit.
Ehhez képest hideg zuhanyként érhette az uniós politikusokat, ahogy Saint Vincent és a Grenadine-szigetek miniszterelnöke egy kárpótlási projekt létrehozását indítványozta, amely a gyarmatosítás során keletkezett anyagi károk egyfajta kárpótlásaként gazdaságösztönző intézkedéseket tartalmazna a volt gyarmatosított országok számára.
„A rabszolga-kereskedelemből és a kizsákmányolásból származó forrásokra támaszkodva indulhatott meg az ipari forradalom, amely alapja lett a nyugat-európai államok hirtelen vagyonosodásának” – fogalmazott a karibi vendég.
A brüsszeli csúcstalálkozó másik nagy reménye az volt, hogy átütő új kereskedelmi egyezményt hoznak tető alá az EU és Latin-Amerika között, részben saját gazdasági érdekből, részben Kína dél-amerikai befolyásszerzésének kompenzálására. De a kereskedelmi tárgyalások során is élesen megmutatkozott a szemléletbeli különbség a két kontinens államai között. Ursula von der Leyen bizottsági elnök a csúcsértekezlet zárásakor azonban reményét fejezte ki, hogy év végéig létre fog jönni egy nagyszabású megállapodás a felek között.
Forrás: mandiner.hu
https://mandiner.hu/kulfold/2023/07/miert-nem-sikerul-latin-amerikat-ravenni-putyin-elitelesere
