Mi a jelenlegi idősödő társadalom java, a „peace és love” nemzedéke vagyunk. Úgy nőttünk fel, hogy hallgattuk a Szabad Európa rádiót a vasfüggöny mögött és álmodoztunk a világ adta lehetőségekről.
A politika érintett bennünket, mindenki tudta mit nem lehet mondani és mi az, amiről nem szabad véleményt nyilvánítani.
Ahogy „puhult” a rendszer, az újságírók kínosan ügyeltek arra, hogy amit leírnak, azt bizonyítani is tudják, mert rendre meghurcolták őket.
A cél mindig az igazság kimondhatósága iránti igény volt.
A 90-es évek óriási várakozást és örömöt hozott életünkbe, mert „bolond” fejjel azt hittük, hogy a szabadság közelít.
Most megálltam egy kicsit, mert azon gondolkodom, hogy a mai „szabados” világfelfogásban leírhatom-e azt, amit gondolok. Szabadságomban áll-e bármiről véleményt nyilvánítani anélkül, hogy magamra húznék „csíkos pizsamát”.
Most megálltam és a „szabad” világról gondolkodom. Folyton az Eper és vér című film jut az eszembe: őrizd a békét”.
De munkában a kígyó, így csak felhívhatom figyelmeteket:
az igazmondásra,
a szeretetre,
a békére.
Lejegyezte: kpe olvasó
