A talajművelés és a tápanyagellátás célja a talaj fizikai, illetve biológiai állapotának, valamint tápanyag-szolgáltató képességének a javítása. A szerves trágyázáson kívül terjedőben van a baktériumtrágyázás, mert ezzel a cellulóz-bontás eredményesebb.
A trágyában jelenlévő szerves tápanyagok és mikro-organizmusok évszázadok óta javítják a talajt. A jelentősen lecsökkent állatállomány következtében sokkal kevesebb a szerves trágya. Az istállótrágya nehézkes és költséges kijuttatása pedig újabb megoldásokat szült. Ezek közül a legelterjedtebb a baktériumtrágyázás. A baktériumok segítik a szárbontást. Többféle célra lehet használni a baktériumtrágyákat: célzott tápanyag-feltárásra, azaz a nitrogén-megkötés elősegítésére, a foszfor és a kálium növények számára felvehető állapotba hozására, illetve szár-, azaz cellulózbontásra. A növényi maradványok, így a gyökér és a szár nagy mennyiségű biomasszát alkotnak, kedvező feltételek esetén pedig feltáródnak a benne lévő tápelemek. Ezzel felvehetővé válnak a következő növényi kultúra számára. Az intenzív növénytermesztés előtti időkben a mikroorganizmusok száma és fajgazdagsága optimális volt a termőtalajokban. A talajban élő őshonos baktériumok mennyisége és változatossága azonban a szűk vetésforgó, a felhasznált kemikáliák és műtrágya használat következtében folyamatosan csökkent. Ezért az adott hatásért felelős mikroorganizmusok felszaporodását kell elősegíteni. Az adott faj, vagy törzs egyedszámát talajoltással lehet növelni. (Forrás: magro.hu)
Egy kultúrtáj az egészséges talajéletű termőföldön. A kép illusztráció. A kép forrása: syngenta.hu
A Polgári Kisgazdák szakértői régóta vallják: a növénytermesztés egyik legfontosabb alapja az intenzív talajélet. A talajlakó mikro-organizmusok az ember ingyenmunkásai, becsüljük meg őket. A talajban az optimális víz és levegő arányt a talajművelés során állítjuk be. A hagyományos paraszti gazdálkodásnak több évezredes tapasztalatai vannak ebben. Az őseink hat ökörrel, mélyen szántottak, hogy bőséges termést kapjanak. Ahogyan a Dunántúlról fennmaradt ősi népdal mondja – még a Római Birodalom korából, eredeti ősi latin nyelven: „Amare arare, sex boves trenire” azaz „szeretnék szántani hat ökröt hajtani” -, ami ebből a magyarok honfoglalása után is fennmaradt, vagyis a gazdálkodók jól tudták, hogy a termőtalaj alapos átforgatása levegőzteti a tömörödött talajrészeket, és ez által a csapadékvíz számára is megnyitja az utat a talaj belseje felé. Az éltető víz és a levegőgazdaság pedig kedvez a talajlakó baktériumok elszaporodásának. Napjainkban az intenzív gazdálkodás legyengítette a termőföldeket. Ezt helyrehozni most a mezőgazdasági termelőeszköz-kereskedelemben megvásárolható baktérium-készítményekkel lehet, de az átgondolt talajművelés nem nélkülözhető. Súlyosan téved az, aki azt gondolja, hogy elegendő csak a csirázó mag környezetében megteremteni az optimális talajélet feltételeit. (KPE)
