Az idei nyár rendkívül forró volt, azonban a szeptemberi-októberi csapadék kedvezően hatott az őszi vetésű kultúrákra, melyek közül a káposztarepce és a kalászosok növényvédelmi sajátosságait időszerű kiemelnünk. Hiszen, ha nem optimális időben történik a védekezés, akkor jelentősen csökkenthet a termés.
Az őszi káposztarepce esetében a kártevők jelentik a legnagyobb problémát. Elsősorban a fiatal növények megvédésére kell törekednünk, hiszen már a kismértékű lombfelület vesztést is nehezen tudják átvészelni. Emellett biztosítanunk kell a növények áttelelését is, amihez elengedhetetlen az egészséges, jó kondícióban lévő állomány (1. kép).
A kelés után elsősorban a földibolhák és a repcebolha károsítására kell számítanunk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a repcedarazsat sem. A kártevők többnyire nagy populációban jelennek meg, amivel rövid idő alatt jelentős kárt okozhatnak. Többnyire a csávázás hatékony védekezést jelent ellenük, de nagy fertőzési nyomás esetén szükség lehet állománykezelésre is. A levéltetvek megjelenésével is számolnunk kell, amik előnyben részesítik a fiatal növényi részeket. Gyorsan, nagy populációk létrehozására képesek, amikor már rovarölő szereres kezelés lehet indokolt. Fontos kiemelni, hogy közvetett kártételük is jelentős, hiszen fontos vírusvektorok. Még ősszel megjelenhet a káposztamoly kártétele is, de többnyire jelentős problémát nem okoz. A meleg őszi napoknak köszönhetően a rovarok gyorsabban fejlődnek, így érdemes a gyakori állományszemle a védekezés megfelelő időzítése érdekében. Kémiai védelemre csak néhány hatóanyag engedélyezett, mely jelentős része piretroid (acetamiprid, cipermetrin, deltametrin, eszfenvalerát, etofenprox, gamma-cihalotrin, lambda-cihalotrin, tau-fluvalinát). A nyári aszály nem kedvezett a mezei pocoknak, de minden évben visszatérő problémát jelent. Érdemes a környezetkímélő eljárásokat -pl.: T-fák kihelyezését- előnyben részesíteni, de ha a lakott járatok száma 100 m2-en meghaladja a 4 darabot, akkor már csak a kémiai védekezés lehet eredményes. A legtöbb rágcsálóirtó cink-foszfid tartalmú, ami nedves közeggel reakcióba lépve foszfor-hidrogén gázt fejlesztve pusztítja el a rágcsálót. A repce egyik legfontosabb betegsége, a fómás levélfoltosság és szárrák már az ősz folyamán megjelenhet, azonban a kártétel döntő része tavasszal és nyár elején várható. Külön menetben nem jellemző az őszi védekezés, a növekedésszabályozására használt gombaölő készítmények többsége hatékony a kórokozó ellen.
Az őszi kalászosok esetében a gyepterületeken fennmaradó kórokozók, például a gabonavírusok, levélfoltosságok, a sárga-és vörösrozsda okozhatnak gondot (2. kép). Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gabona-levéltetű és a gabonatripsz fajokat sem, melyek betelepedést a tábla szegélyén kihelyezett színcsapdával montírozhatjuk. A gombák spórával szél útján könnyen átterjednek a kultúrnövényre, míg a vírusok vektorok révén kerülhetnek a területre. A levéltetvek megjelenése már két lombleveles állapottól várható. Többnyire ősszel a csávázás elegendő védelmet jelent, azonban kedvező feltételek mellett az elszaporodott levéltetvek ellen állománykezelésre lehet szükség. A repcéhez hasonlóan a mezei pocok kártételére is fel kell készülnünk. Kémiai védekezésre mind a gombák (azoxistrobin, bordói keverék, difenokonazol, folpet, fenpropidin, fluxapiroxad, kén, metrafenon, metkonazol, protiokonazol. tebukonazol), mind a rovarok (acetamiprid, cipermetrin, deltametrin, eszfenvalerát, flonikamid, gamma-cihalotrin, lambda-cihalotrin, pirimikarb, tau-fluvalinát) ellen számos hatóanyag áll rendelkezésünkre.
A gyomokra is figyelmet kell fordítanunk, hiszen hatékony szabályozásuk ősszel kezdődik (3. kép). A mechanikai gyomszabályozást érdemes ősszel elvégezni, mivel a nyár folyamán megerősödött gyomnövények sok gondot okozhatnak. Emellett az ősszel, sekélyen csírázó gyomnövények könnyen eltávolíthatók intenzívebb talajműveléssel. Ugyanakkor vetésforgó használatával jelentősen csökkenthető számuk. Az őszi és a tavaszi kémiai védekezés során érdemes eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagot alkalmazni. A preemergens kezeléshez a talajherbicidek, a posztemergens kezeléshez a levélherbicidek használata javasolt. Fontos a megfelelő készítmény kiválasztása, figyelembe véve a maximális kezelések számát, elkerülve a rezisztencia kialakulását. Hiszen az ALS-gátlókkal szemben Ausztriában már rezisztens perjepopulációk alakultak ki. Erős nyomás esetén ősszel egyik termékkel sem érhető el teljesen kielégítő hatás, ezért tavasszal korrekcióra lesz szükség. Elsősorban a T1-es (pl.: árvacsalán, tyúkhúr) és T2-es (pl.: kék búzavirág, széltippan) gyomnövények kelésére kell számítanunk, de ne feledjük el, hogy az elővetemény is gyomosíthat.
Repcében (dimetenamid-P, glifozát, imazamox, klopiralid, metazaklór, propakizafop, pikloram, kletodim, klomazon, petoxamid, quinmerak, quizalofop-P-etil) és a kalászosokban (dikamba, floraszulam, flufenacet, glifozát, klopiralid, klórtoluron, MCPA, metszulfuron-metil, pendimetalin, szulfoszulfuron, tribenuron) is számos hatóanyag engedélyezett gyomnövények ellen. Azonban kémiai védekezés során a kijuttatás előtt érdemes ellenőrizni a Nébih honlapján megtalálható Növényvédő szerek adatbázisában, hogy az adott készítmény rendelkezik-e érvényes engedélyokirattal.
Forrás: NAK
